Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Egy múzeum, amely elsősorban jó embereket gyűjt (Beszélgetés Kincses Károllyal, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójával - Az interjút készítette Váczi Mária)

ségét, amit azért sajnálok, mert polemizálásukkal nem jutottak tovább, mint azok - a maiaknál sokkal avatottabb emberek —, akik 1839-ben, 43-ban és 45-ben már megtették ezt. A leghíresebb vita Székely Bertalan és Barabás Miklós között zajlott. Székely tagadta a fényképezés művészet voltát, Barabás védte azt. Ennél tovább 150 év alatt sem jutottunk. Azt hiszem, hogy Roland Barthes a mérvadó ebben, aki azt mondja, hogy minden fénykép - de ezt kiterjeszthetjük minden tárgyra, emberre vagy a világ minden jelenségére - elvileg a befogadó számára három csoportba osztható. Az egyik, a legnagyobb, tökéletesen közömbös, mármint annak az embernek a számára. A fennmaradó kevés, szintén két részre osztható. A kis rész nagyobbik része az ún. stúdium jellegű fotográfia, ami arról szól, hogy az adott fénykép fontos információt hordoz, tudáshoz jutok általa. Végül marad egy vékony réteg, amit Barthes a stúdiummal szemben punktumnak hív. Vagyis a fényképek - azaz a világ dolgai - közül nagyon kevés hat úgy az emberre, hogy mondjuk ránéz és olyan érzése támad, mintha megszúrták volna egy tűvel. Valami történt, nem tudja megmagyarázni, csak azt érzi,hogy az a dolog, attól a perctől fogva fontos és lényeges számára. Úgy gondolom, hogy a fotóművészetben, a képzőművészetben ezt kellene elfogadni: Van-e punktum tényezője? — Szól-e hozzád vagy nem? - Ad-e ismeretet vagy információt? Ha igen, akkor fontos, a többit meg ki kell az egyénnek söpörnie az agyából, a leikéből, az életéből, mert lényegtelen.

A 100 éve született Moholy-Nagy László hatása a magyar avantgárd, művészetre vitathatatlan. Sokoldalú alkotó, festőművész, fényképész, tanár...- „Melyik” Moholy Nagy hagyott mélyebb jelet (hogy megidézzük egy pillanatra Kondor Bélát is) és van-e értelme külön elemezni egy alkotóban, hogy „énjének” mely része lényegesebb a művészettörténet számára?- Kondor Béla e helyen történő említése indokolt, talán kevesen tudják róla, de fantasztikusan fényképezett, nemcsak festőnek, grafikusnak és költőnek volt kiváló.

Passuth Krisztina úgy véli, hogy Moholy-Nagy mint képzőművész jelentős; mások véleménye szerint, mint a Bauhaus tanára; megint mások a design úttörőjeként tartják számon. Tőlem azt várják el, hogy a fotográfia legjobbjának tartsam őt. De engem nem nagyon érdekel önmagában a fotográfus Moholy, számomra az a fantasztikus, hogy hihetelenül egységben látott mindent. Eredendő kíváncsiság élt benne az élet dolgai iránt és volt egy nagyon-nagyon ritka képessége, hogy a pillanat tört része alatt elemeire tudta bontani és analizálni a világ összes vizuális vagy hang impulzusait, s az elemekből új minőségeket rakott össze. Mindenre rá tudott kérdezni: Ez ilyen9 Biztosan? Ha fordítva csináljuk akkor is? Ez a képessége a legfontosabb számomra Moholynak, ami egy hihetetlen pengeéles agyműködésre és egy nagyfokú belső szabadságra vall.- Kicsit időzve még Moholynál, hogyan értelmezi On a 20. századra vonatkoztatott megállapítását, miszerint „Ez a fény évszázada”?- Lehet, de akkor azt is mondhatnám, hogy mondjuk az időszámítás utáni tizenharmadik század szintén a fény évszázada volt. A közelmúltban láttam egy angol filmet, amelyben egy professzor bebizonyította, hogy a Torinói lepel tulajdonképpen az 1200 évekből származó hamisítvány, amelyre fotográfiai úton került föl annak az embernek a teste vagy testének körvonalai. Ugyanis minden adott volt. Ismerték a fényt, a fényérzékeny anyagot. Szerintem a fény lényegében nem attól fontos, hogy anyagi részecske és képes leképezni bármit. A fény és az árnyék a világ két nagy, negatív és pozitív pólusa, azok a sarokpontok, melyek körül a dolgok megfordulnak. Nem is mondanám, hogy csak az emberi létezésnek, hiszen a fotoszintézis minden növényi szervezet része, az állatok is a világosság-sötétség határozott kettéválasztásával szervezik létüket.

89