Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Háy János: Dzsigerdilen (regényrészlet)

A dzsinnek ekként, sikertelen dolguk végeztével elkotródtak a szultán hálóterméből.

Alighogy eltűntek, még a kénköves füst ott terjengett a szobában, előlépett Mohamed próféta a függönyök rejtekéből.- Ezt megúsztad druszám — mondta nem túl barátságosan a szultánnak. - Itt a lelked, visszaadom, de most már ez tényleg az utolsó lehetőséged, ha nem jársz sikerrel, magunkhoz szólítunk.

Negyedik unalmas Mohamed, vércsatakosan ébredt. Óh, Allak, te világhordó - sóhajtozott, s rögvest magához rendelte hadvezéreit. Jöttek is serényen a hadfik, bár nem tudhatták előre, mi célból a gyülekező. Mikor már mind ott voltak, Mohamed szép szavakat intézett feléjük:- Testvéreim a szent háborúban! Az éj leple alatt itt járt nálam az igaztevő Mohamed, s megjósolta, ezen a nyáron a keresztény vadak világa a miénk lesz. Mindennél nagyobb csapatokat indítunk, hogy a jóslat beteljesedjék. Vezérül Kara Musztafát jelölöm.

Ugyancsak ezen az éjjelen angyal jelent meg Sobiesky János lengyel király és Lotharingiai Károly, országát vesztett herceg álmában:- Drágaságaim — szólt az angyal —, álruhában meglátogattam Negyedik Mohamedet, s rávettem, hogy félelmetes haddal támadjon keresztény világunkra. Minden csapatját idevezényli majd Magyarföldre. Álljatok a keresztény seregek élére, s dicsőségtek, örökétiglen megőriztetik.

Bár alakulni látszott a két ellen, de a túlvilági küldöncök nem fejezhették még be éji kalandjaikat. Egy közülük a francia királyt XIV. szagarossz Lajost lepte meg álmában:- Lajos, Lajos, franciák királya - mondta -, Lipót csapatai elűzik keresztény földről a hitetleneket, ha nem igyekszel, egyedül övék lesz a győzelem, s Lotharingiai Károly, akinek országát elraboltad, visszakapja azt, hiszen ő lesz a hadak fővezére.

Egy másik küldönc Lipóthoz jutott be:- Róma örököse — kezdte -, míg te alszol, a lengyel király Erdély trónjára feni a fogát, ha ő veri ki a törököt, bizton meg is kapja azt. Állj a harcok élére.

Hasonló szellemjárás volt még a pápánál és a velencei dogénál. Az egyiknek megannyi hívet, a másiknak mérhetetlen mennyiségű aranyat ígért az éji látogató.

Másnap reggel - ahogyan Sztambulban, a keresztény udvarokban is nagy mozgás indult. Mozgott mindenki: ez futott ide, az futott oda. Követek innen és követek onnan, követek ide és követek oda. Végül az est eredményeként megköttetett a Szent Szövetség. Ám a szövetkezéssel nem zárulhatott le a futkorá- szás, leginkább Lipót sürgött-forgott, először pénzeket rabolgatott a magyar uraktól, aztán meg egyszerűen csak remegni kezdett, mert feltűnt Bécs falai alatt Kara Musztafa fenenagy serege.

A nagyvezér könnyed nemtörődömséggel heverészett a sátrában, s éppen azt latolgatta, ma foglalja-e el Lipótfészket vagy holnap, mikor halálos sikolyok csattantak föl a táborban. Kirohant a sátor elé, s a meglepetéstől lecövekelt a lába: keresztény katonák törtek rájuk, élükön a lengyellel és az országtalan herceggel, s vágták halomra a katonáit.- Hohó - sikkantott föl, lábai gyökereit hamar kitépte a földből, lovára pattant, eszeveszett menekülésbe fogott. A maradék törökök mind követték, s fut4