Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész

-Ki?- A Rajda testvérek.- Ivan Milacski béresei?- Azok.

Krákogtam, próbáltam megnyugtatni magamat.- Török Ádám félkézzel elbánik a Rajda testvérekkel.

Margith Gábor elgondolkodva nézett rám, az arca fiatalodni kezdett, és már tisztább hangon szólt.- Én is azt hiszem. De ha mégis leszúrták, agyonlövöm a Rajda testvéreket. Szétlövöm a fejüket.- Azt hittem, Török Ádámot már senki sem kedveli. Sok bajt csinált.- Ha bajt csinált, magának csinálta. A Zöld utcában még sokan kedvelik.- Biztos vagyok benne, hogy nem ölték meg. Török Ádámot nem könnyű elpusztítani.- Magának legyen igaza - mondta Margith Gábor, és most már a szemei is tágra nyíltak. Egyre fiatalabb lett, akár a fiam is lehetett volna.

Kezembe nyomott egy forgópisztolyt és huszonnégy töltényt. Az egyik polcról sötétzöld nadrágot és kabátot, a másik polcról egy derékszíját és pisztolytáskát emelt le.- Vadászok szoktak ilyen gúnyába öltözni - mondtam.- Vadásszon maga is. Emberekre, rókákra, vadnyulakra. Ha elfogjalak a golyók, jöjjön hozzám. Annyit kap, amennyit akar. Tányleg azt hiszi, hogy Török Ádámot nem ölték meg?- Biztos vagyok benne.

Kezet fogtam Margith Gáborral, erősen és sokáig szorította a kezemet. Tudtam, hogy izgága, verekedős Zöld utcai családból származik, ő maga is pogány természetű ember volt, de tisztelte az idősebbeket, engem magázott. Barátsággal búcsúztunk el egymástól.

Kerülővel indultam haza, előbb a Tukba mentem. Az utcákon csak apró gyerekek futkároztak, a felnőttek már régen kimentek a szántóföldekre, a tuki magyarok nagyon szorgalmas emberek. Tavasztól késő őszig Stefi kocsmája is csak esténként telt meg vendégekkel, akkor két pincér szolgálta fel az italokat, most azonban nem volt egyetlen vendég sem, Stefi egymagában unatkozott a söntés mögött, poharakat törölgetett. Megörült, amikor beléptem az ajtón, vidáman köszöntött, és azt mondta:-Az első vendégnek mindennap ingyen jár az első pohár ital.- Csaposlegény lett belőled? - kérdeztem. Azt hittem, gazdag ember vagy.- Elég gazdag vagyok - mosolygott Stefi. És hamarosan még gazdagabb leszek. De most éppen egyedül maradtam. A lányok iskolában vannak, Elizabeth átment apámhoz, a pincérekre meg napközben nincs szükség. A tuki parasztok egész nap a földet túrják, ahelyett, hogy a kocsmában vigadnának.- Hozzál egy pohár ingyen pálinkát. Szeretem, ha gazdag emberek szolgálnak ki.

A derékszíját és a zöld egyenruhát letettem az egyik asztalra, leültem a szomszédos asztal mellé, körülnéztem a kocsmában, és ki tudja hányadszor ismét megállapíthattam, hogy a sógorom nagyon ügyesen éli az életét. Egy kis kocsmával kezdte a Kálváriával szemben, aztán néhány év múlva nagy házat vett

41