Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
MAGYARY: Pontosan. „A nehézségek arra valók, hogy leküzdjük őket.” „Mi különös vágású emberek vagyunk.” VADÁSZMESTER: Most visszafordult a szarvas, az üres telekre. HUNFALVY: Mit keres itt ez a céllövölde? Ki adott engedélyt? MAGYARY: Végre felbukott. Állj meg, te barom! Máris túlfutottunk. SZERZŐ: Leugrottak a dzsipről, és rohantak a céllövölde romjai közé gabalyo- dott szarvasbika felé. És akkor a vad, utolsó erejét összeszedve kiszabadította magát, és szembefordult üldözőivel. Fegyverdörrenések. 8. SZERZŐ: A Fiú órák óta járkált a város utcáin, a mozi előtt is ácsorgóit egy ideig, de a Lányt nem látta. Még nem volt kedve hazamenni. A céllövöldében hagyott hét forinton kívül volt még egy ötvenese, ezért elhatározta, hogy kipróbálja: kiszolgálják-e szeszesitallal? Belépett a vendéglőbe, és körülnézett. Á terem homályos volt, csak egyetlen asztalnál ültek. 1. VENDÉG: Átugrott a sorompón, a kocsi meg utána. 2. VENDÉG: A lezárt sorompón? 1. VENDÉG: Igen. 2. VENDÉG: Képtelenség. 3. VENDÉG: Pedig én is láttam. Hófehér volt, az agancsa nagyobb, mint maga az állat. 2. VENDÉG: És hol lőtték le? 1. VENDÉG: A házak előtt. Valami bódét is felborítottak. 2. VENDÉG: Marhaság. Inkább igyunk! 3. VENDÉG: Arra, hogy ma győzött a Sárdi Dózsa. 2. VENDÉG: Legközelebb az Ibusári Vasutast páholjuk el. 1. VENDÉG: Hát erre tényleg inni kell. Koccintanak, s ezután nem halljuk őket. PINCÉR: a Fiúhoz. Mit parancsol? FIÚ: megkönnyebbülten a magázástól. Egy, nem két deci bikavért. KOLDUS: Ideülhetek? FIÚ: Igen, tessék. PINCÉR: És magának mit hozhatok? Aprópénz csörren - az öreg kiborítja keresményét az asztalra. KOLDUS: Enni szeretnék és valamit inni is. Amire ebből futja. PINCÉR: Ebből, bácsikám, legfeljebb egy babfőzeléket hozhatok feltéttel meg egy pohár szódavizet. KOLDUS: elszontyolodik. Kár, azt hittem, több is kitelik belőle. FIÚ: Én szívesen fizetek az öregúmak egy pohár bort. Hozzon neki is két decit! PINCÉR: Máris. 16