Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
KOLDUS: Köszönöm, fiam. FIÚ: zavartan. Nincs mit. Vendéglői zajok. Visszajön a Pincér. PINCÉR: Tessék, a főzelék meg a két pohár bor. A Koldus „hallhatóan” nagy élvezettel eszik. FIÚ: magában. Úgy eszik, mintha hetek óta nem látott volna ételt. És közben az orrából lóg a takony... KOLDUS: mintha meghallotta volna. Bocsánat! Kifújja az orrát. FIÚ: ijedten kiált a Pincérnek. Fizetek! KOLDUS: Várj, fiam, a jóságodért cserébe elárulok neked valamit. Én vagyok a Jóisten. FIÚ: még ijedtebben. Bocsásson meg, engem várnak. Pincér! KOLDUS: Nem kell félned, nem vagyok őrült. Hallgasd csak! Ó, melyik angyal hallana meg, ha kiáltok, az égiek rendjeiből? és mégha szívére vonna is hirtelen egy: viharzóbb léte hevében égten-elégnék. Mert a Szép az Iszonynak kezdete csak, ennyit még elviselünk és bámuljuk közönyét, hogy össze se zúzza, megveti lényünk. Iszonyú mindegyik angyal, így hát mit tehetek, komoran-zokogón... Na, elég lesz? FIÚ: megrökönyödve. Honnan ismeri ezt a verset? KOLDUS: Én sugalltam. Sajnos, Rilke azokban az napokban erősen náthás volt, ezért nem sikerült mindent felfognia, később pedig még jobban ösz- szezavarta az egészet. FIÚ: gúnyosan. Mondja, másoknak is sugallt már? KOLDUS: O, igen, Mozartnak például rengeteget. Igaz, őt egy nagyon kemény sakkjátszmán nyertem, így sokkal több beleszólásom volt a sorsába, mint másokéba. Még a halála után is. Ti úgy tudjátok, hogy a Rekviemet egy Süssmayer nevű nagyképű fickó fejezte be, holott én, én körmöltem helyette éjszakánként, amikor a mestere már jeltelen sírjában nyugodott, amit persze én se tudtam megakadályozni. FIÚ: És, mondjuk, a Háború és béke írásában is segített? KOLDUS: Hogyne, nagyon is sokat. A történetfilozófiai fejtegetéseket ugyan átengedtem Tolsztoj grófnak, de Natasa Rosztova alakját már nekem kellett kidolgoznom. Nem mondom, nagy tehetség volt a gróf, de ennek a kislánynak a kisujját se tudta volna leírni nélkülem. Vagy hogy egy hozzátok közelebb álló példát mondjak: Csontváryt napokig kellett lök- dösnöm, míg A taorminai görög színház romjainak megfestéséhez az egyedül helyes perspektívát megtalálta... Hát igen, vele sokat vesződtem, mint általában azokkal, akik közel hiszik magukat hozzám... Még sorolhatnám a példákat, de minek? Remélem, meggyőztelek? FIÚ: Jó, elfogadom, ön a Jóisten. De... 17
