Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
FIÚ: Jaj, nem, dehogy, teljesen félreértesz — nekem elég volt az, hogy megláttalak, és elkezdtem gondolkodni rólad, és rájöttem, hogy a te szépséged és az én, az én... tudod, én verseket írok... szóval, hogy ez valahogy összetartozik, mert mi azért születtünk, hogy egyszer majd felismerjük egymást, mert már évezredek óta... LÁNY: hűvösen. Semmit sem értek. Kihasználva a csengetést. Különben is becsengettek, mennem kell. Szia. FIÚ: Legalább azt engedd meg, hogy leírjam neked, amit nem tudtam elmondani. Kérlek, nagyon kérlek. LÁNY: Tőlem leírhatod. FIÚ: utánakiáltva az erősödő lármában. Hétfőre jó lesz? Nem kap választ. Visszatér az Adagietto. Én hülye! Nem vettem észre a lehetőséget — segíthettem volna neki faliújságot csinálni. Akkor minden a maga útján halad, így meg még egyszer leégettem magamat: hétfőn megvártam Editet a gimnázium kapujában, de nem vette át a füzetet, amit két napig írtam tele a verseimmel és a vallomásaimmal; azt mondta, hogy ennek számára semmi értelme, és otthagyott. Azóta még a fejét is elfordítja, ha találkozunk... Most már nagyon bántam, hogy otthon maradtam. Eszembe jutott, hogy Edit anyja meg a szőlősgazda felesége egy helyen dolgoznak, - lehet, hogy őket is meghívták, és akkor én most megint pofára estem, pedig a szüreten megtörténhetett volna a kimagyarázkodás, és talán a közeledés is. De most már késő, - hogy nézne ki, ha ilyenkor állítanék be? SZERZŐ: A fiú kinézett az ablakon. Az utcára felhőámyék borult, és kétszáz méternyire, a sarkon már állt a köd. Egyszercsak rés támadt a nap előtt vonuló fellegen, és vakító, széles fénysugár fúródott a ködbe. A fényben egy öregember alakja jelent meg: hátát a falnak támasztva, a járdán ült, mellette felfordított, ócska kalap. Bár a jelenség csak a váratlansága miatt tetszhetett rendkívülinek, a Fiú felkiáltott meglepetésében... FIÚ: ... Ekkoriban mindenben előjelet véltem felfedezni, ezért elhatároztam, hogy sétálni megyek. Zsebembe egy ötvenest - félhavi zsebpénzemet — raktam, meg ami fémpénzt találtam, a koldus számára... 3. SZERZŐ: A kemeneci vadászházban savanyú csend terjengett. Dél elmúlt, de a vadászok még az igazak álmát aludták. Tegnap késő éjszakáig ültek a leshelyen, és a Csodaszarvas megjelenését várták, ám az nem mutatkozott. Csodaszarvasnak azért hívták, mert a Vadászmester szerint, aki egy holdas éjszakán, pontosan éjfélkor találkozott vele, minden addigi világrekordot felülmúló agancskorona díszítette a homlokát... VADÁSZMESTER: ... Harminckét ágból álló királyi fejdísz, szélessége meghaladta az állat hosszát. Higgye el, Hunfalvy elvtárs, annyira meglepődtem, hogy alig tudtam idejében egy fa mögé bújni. Onnan lestem lélegzetül
