Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Tőzsér Árpád: Iuvenalis II. (vers)
Tőzsér Árpád Iuvenalis II. (Nappal Persiust olvassa, éjjel, álmában rímes verset ír) Bizony, a mondatot leélni, a pontig, főleg bővítmények nélkül, a nyers élménynek leverni éretlen gumóját is - ma ennyi a líra, ennyi az ének! Tudtam, hogy eljön, de hogy máris?! Jelentés, nem köszöntem el Tőled! S most hogyan vagy itt? Ide enyvezlek a t,ő,l,e,d hangok eresztékeibe. De ha a horonyhoz a mozdulatot, a jelzett csapot csak úgy hozzáavatjuk, akkor kezdetben a gestus mitől volt ige? Jelentés a szem, s a jel - vak tyúk? Az ember feneke, Jupiter latrinájának e lukas fódője már túl kicsi a célhoz, a bűzös és reménytelen kozmikus gödröt nem takarja le. Már benne vagyunk, már nem fölötte, én is, de én legalább nem élvezem - Jelentés, ami túlnyúlsz rajtam, metafizika: Vale! 1
