Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Kányádi Sándor: Útravaló ének (vers)
Kányádi Sándor * Utravaló ének Tavasz jöttén a kis patak akár egy kis egérke kikukkint s nyomban kiszalad a jég alól a jégre Cincogat szaglál szimatol és azt mondja no végre kijutottam a jég alól a sötétből a fényre. És elindul megy mendegél cincogat mondikálgat és fölbiggyeszt - hamár egér - bajszul egy szénaszálat Térül-fordul s már szembejön és egyre azt zenéli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni Elzirrenti a szúnyog és a szúnyogtól a szellő és tőle megfújja szél az a semmirekellő és azt se mondja köszönöm világgá fütyörészi: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni Vigyázba állnak a határ- sorompók égre néznek a tetejükbe gólyapár épít magának fészket és azt keleplik odafónn s még a béka se kétli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni 2
