Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
ság lényeges elemei, mint mondjuk a kvantummechanika! Ez az, ami először leépül. Még tudom, gyönyörű volt, örömmel tölt el, hogy ismerhettem. Ma már nem akarom annyiszor látni, ahányszor szívesen megnézek egy szép tájat vagy egy növekvő virágot. A szellem elhalványul. Versekből is egyre inkább a régebbieket élvezzük, s ez folyamatosan egyre hátrább tolódik. Ady már nem az Isten, de Arany még igen! Őt hallani kell. És persze hallgatjuk is feleségemmel minden alkalmat megragadva a rádióban vagy a televízióban. Fölolvassuk egymásnak a kedvenceinket és egyre jobban beszívjuk, mint a tiszta, friss levegőt. Érezzük, micsoda jótét mindez, hogy itt ülünk csendben, öregen, én már egy kicsit unom Daniét s már A fizika kultúrtörténetét is kezdem unni. Az unokáimat még nem! És akkor jön egy Arany-vers, egy Kosztolányi-vers, egy Dsida-vers... És jön az esti Híradó, a napi holocaust-adaggal... IZJL94
