Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
erre gondolunk, nem ezt emlegetjük. Ami számít, az a munkajogi törvények plusz a minden emberre egyformán kötelező humánum. Törvény plusz humánum! De vigyázzunk, az élet túlhaladhatja a törvényt és erre igen sokszor csak az értelmiségi elit hívhatja fel a figyelmet. Nehogy újra találkozzunk a meggymagos emberrel! Ma becsukjuk, holnap Kossuth-díjat érdemel. Ilyenkor csak azt szabad mérlegelni, hogy lett-e kára valakinek. Ha mindenki, egyén, társadalom csak nyer, akkor sérülhet a paragrafus! A hippokratészi eskü emlegetése számomra annyit jelent, hogy a gyógyítás tudománya még mindig makacsul őrizni akarja szakrális jellegét, más szóval még nem szekularizálódott teljesen.-A sarokpontok, az irányjelzők azért, ugye kellenek?- A következőben értek egyet veled. Ha jól megnézed, ezek a sarokpontok pontosan akkor és úgy alakulnak ki, amikor és ahogyan arra a társadalomnak igénye támad. Mondok egy példát. Középkor. Mit jelentett ekkor az élet feltétlen tisztelete sarokpont? A lélek feltétlen tiszteletét. A testi élet nem volt annyira fontos. A sarkalatos pontot a lélek megmentése jelentette. Ennek érdekében, ha kellett, nyugodtan megégethettem az emberi testet. Tízezer eltévelygő volt? Akkor tízezerét égettem meg. Miközben a eskü ugyebár folyamatosan érvényben volt. Embertársaink mégis mindig azt tették, amit a mindenkori világi törvények előírtak.- Mi akkor a kiút?- Először is az indulópontot kell megkeresni. Ez a pont pedig a jog, az ember személyiségjogai. Itt ismét vigyáznunk kell! Nyelvgyakorlás céljából elolvastam az emberi jogok deklarációját angolul, németül, oroszul, kínaiul, arabul, minden nyelven közzétéve. Milyen meglepő! Sehol egy szó sincs benne az emberi kötelességről. Pedig tudhatnánk, nincs emberi jog emberi kötelesség nélkül! Megértem az emberi vágyat a jólét, a biztonság után. Mindezért azonban nekünk is kötelességünk cserébe valamit adnunk a társadalomnak. Ennyi és ennyi munkát kell végeznünk, ennyi adót fizetnünk, mindezt azért, hogy legalább ennyi szabadságjogunk megvalósuljon. Amikor demokratikus államrendben a hatalmat szidjuk, akkor soha ne feledjük, a hatalom is mi vagyunk. Nézd meg, ha ma egy menekült a legvadabb Afrikából vagy Kelet-Európából megjelenik mondjuk Párizsban, többnyire jól ismeri az ottani jogait. Egy szót sem ért franciául, de pontosan tudja, hogy mit nem tehet vele a rendőr, hol jár neki meleg vacsora, segélyadomány. Arról, hogy kötelességei is vannak, többnyire megfeledkezik. A személyiség- jognak, az emberi jognak ikertestvére a kötelességtudat. Magamnak is, másoknak is ezt, a kötelességteljesítés által nagyon határozottan körülírt egyéni szabadságot igénylem, még akkor is, ha ez a szabadság kényszerpálya. Múltkor egy vad liberális (amerikai magyar) ismerősömnek feltettem a kérdést, tudna-e olyan helyen élni, ahol mondjuk tilos fagylaltot enni, lábtengót játszani, hangosan énekelni... Egy percig sem - mondta. No, akkor most hazamenet ne szállj fel az autóbuszra!- Mi hát a következtetésed?- Én az Emberi Jogok Chartájához mellékelném az Emberi Kötelességek Chartáját (Human Rights-Human Duties). Az emberi jogok, a személyiség jogainak túlhangsúlyozása atomizál, önzővé tesz. Hová lesz a szeresd felebarátodat, mint ten- magadat?- Elfogadom amit mondasz, de kérdem, miként korlátozhatja a kötelesség a nyilvánvaló jogodat?- Van némi megtakarított pénzem a bankban. Jogom van-e elkölteni könyvre, lemezre, nőre, kártyára, lóversenyre... ? 88
