Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)

Visszajózanodva, tárgyilagos metaforával azt mondhatom, ha egy intézménybe csak magas lépcsőkön át vezet az út, ne a tolószéken közlekedő tehetséges gyerekeket tanácsoljuk el a jelentkezéstől, hanem a lépcsőházat tegyük mielőbb alkalmassá számukra a bejutásra.- Számomra az eutanázia kérdésköre az általad megvilágított mozzanatokkal együtt is nagyon összetettnek, ingoványosnak tűnik.- Valóban, az ember megijed a probléma nagyságától, bonyolultságától, ha kézbe vesz egy ezzel a kérdéssel foglalkozó magas szintű, minden oldalt megvilágító cikk- gyűjteményt. íme a témák: Az eutánázia és a jelen tételes jog. Az eutanázia vallásos dilemmái. Az eutanázia és a hippokratészi eskü. Erkölcsi dilemmák. A holland példa. Teljesen elveszünk az érvek és ellenérvek tömegében. De azután lassan és egyre kényszerítőbb erővel valamit felszínre vet az emlékezetünk, a déjá vu, illetőleg a dé- já lu érzésünk támad. Persze, hát évekkel ezelőtt az abortusz vita! Csak ott az ellenérvek sokkal súlyosabbak voltak. Már említettem, az abortuszról minden rosszat el lehet mondani. És az eredmény?

A fantáziádat már korában is segítségül hívtam. Most a következő szituációt képzeld el. A sok pro és főleg kontra érvelő tudós orvos, pszichiáter, szociológus, moralista, teológus próbálja meggyőzni a velük szemben álló tizenéves lánykát a helyes cselekedetről. A lányka egy darabig hallgatja, majd toppant egyet a lábával és csak ennyit mond: Ptk. 1992/LXXIX. A vitának vége.- Miért vagy ebben annyira biztos- Mert évente százezren vannak akik ezt akarják, ami már társadalmi és politikai erő. Érvényesíteni tudják az akaratukat. Adott esetben százezres tömegekben ki tudnak vonulni - és ki is vonultak —, hogy követeljék emberi és személyiségi jogaik érvényesítési lehetőségét ezen a téren is. Most gondold csak el, mit érne el az a néhány tucat vagy néhány száz haldokló, ha akadnának, akik kitolnák őket a Parlament elé.

így egy magától értetődően humánus és - ne legyünk álszentek - társadalmilag is hasznos törvényre még hosszú ideig várnunk kell. Már megint a "rút anyagiak" — mondhatná valaki. Igen, de a rút anyagiakkal reményteljesebb életeket menthetnénk meg! Tiszta pótcselekvés! Fiatalok értelmetlen tömeges halálához asszisztálunk, hát legalább kínlódjon az a néhány öreg, hogy kissé megnyugodjon háborgó lelkiismeretünk.- Professzor úr, ne haragudj rám, hogy visszakanyarodom a eskühöz. Bevallom, nem hagy nyugodni a róla való vélekedésed. Az emberiségnek mégiscsak szükséges ilyen axiómaszerű igazodási pontokat kijelölnie, mint az emberi méltóság, az emberi élet tisztelete. Ha ezek nem lennének, még gyakrabban esnénk egymás torkának. Nem gondolod?- Válasszuk szét a kérdésedet. Már említettem, hogy megvan az esküről a véleményem, különösen éppen erről. íme, két friss élményem. Megdöbbentem, amikor egy tudós orvos arra hivatkozott, hogy nyugodt a lelkiismerete, mert a hippokratészi eskü szellemében cselekedett. Ugyanakkor másutt, más ügyben az egészségügy magas rangú, egyébként orvos végzettségű intézője kijelentette, hogy amíg meg nem születik a betegjogi törvény, a betegek ki vannak szolgáltatva. Minek, vagy kiknek? A hippokratészi esküt valló orvosoknak?

De nézzen csak mindenki önmagába, különösen az én korosztályom, beleértve magamat is! Fölesküdtünk nem tudom hány Hadúrra, kormányra, mindenre... Hányszor hallgattuk a holtomiglan holtodiglant, az ásó-kapát, a meghatottságtól még könny is csillogott a szemünkben, de a válásnál senki nem hivatkozik erre. A házasságjogi törvényre hivatkoznak. Egyébként mindannyian, mi pedagógusok is, felesküszünk hivatásunk maradéktalan teljesítésére. Munka közben azonban nem

87