Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
Gion Nándor Ez a nap a miénk I. rész Cf r<J zép húsvéti reggel virradt ránk 1941-ben, a magyar csapatok Szenttamás alá érkeztek, és akkor már biztosak lehettünk benne, hogy a szerb fegyveres csetnikek nem mernek bántani bennünket, bár az is lehet, hogy egyáltalán nem voltak csetnikek a faluban, én legalább is nem láttam egyet sem, de napok óta azzal riogattak bennünket, hogy elbúcsúzó vérfürdőt készülnek rendezni a szenttamási magyarok között, az emberek behúzódtak a házakba, aggodalmaskodva összebújtak, védekezésre is felkészültek, baltákat és vasvillákat raktak a bejárati ajtók mellé, a csetnikek azonban szerencsére nem jöttek, a kihalt utcákat huszonnégy fegyveres ember járta, tizenkét szerb és tizenkét magyar, a Szerbiából betelepített csendőrök addigra már elpucoltak, a községi elöljárók huszonnégy megbízható civilnek adtak puskát, és felkérték őket, hogy vigyázzanak a rendre és nyugalomra, és ők kettesével járőrözve tényleg éberen vigyáztak, a nép télén utcákon rend és nyugalom volt, a járőrök nélkül is nyugalom lett volna, az emberek nem mertek kimenni az utcára, a házakban szorongtak, féltek, reménykedtek. A mi házunkban is sokan összegyűltek nagyszombat estéjén, mert az 1941-es Feltámadáskor senki sem ment el a templomba és a Kálváriára, napok óta azt hallottuk, hogy a visszavonuló jugoszláv hadsereg katonái, a menekülő csendőrök és a csetnikek legépfegyverez- nék a Húsvétra imádkozó katolikus magyarokat, így aztán Berecz plébános üresen kongó templomban celebrálta az ünnepi misét, még ministráns gyerekek sem segédkeztek neki, a Megváltó koporsója azonban nem maradt őrizetlenül, a négy Bicskás, vagyis a Szolnoki-Jász testvérek a Beglukból elmentek a templomba, beöltöztek a zsinóros egyenruhába, fejükre tették az asztrakán sapkákat, kivont karddal odaálltak Krisztus koporsója mellé, ők nem féltek a vérfürdőtől, elég sokszor villogtatták bicskájukat a begluki, jankófalvi és a tuki kocsmákban, és mindig élve maradtak, fegyveresen és merev vigyázzállásban végig hallgatták Berecz plébános prédikációját, és Tojzán Lajos kántor orgoná- lását és énekét, és az ünnepi mise után is a koporsó mellett maradtak, vigyáztak rá egészen hajnalig, akkor a Krisztus katonáinak egyenruhájában, a jácinttal díszített asztrakán sapkáikban meg a kardokkal eljöttek az Újvári bolt elé, hogy üdvözöljék a magyar csapatokat. A szerző Virágos katona és Rózsaméz című regényeinek folytatása. A regényt fejezetenként közöljük. (A szerk.) 53
