Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Szenti Tibor: Várostörténet felsőfokon ("Hej, Nagykőrös híres város…")

leírás is, a 93-95. oldalon. Jelentős értéket képvisel a fejezetben közölt demográfiai áttekintés, amely a migráció kérdésével is foglalkozik. Hűek a társadalmi-gazdasági viszonyokról bemutatott adatok. A tárgyi emlékek magas gyártási színvonala pedig bizonyítja a kor településének fejlett kézműiparát.

A török kiűzése után a mezőváros önállóvá vált. A fóldesúr, gróf Buzini Keglevich Miklós és családja, illetve Nagykőrös között gyakoriak voltak a nézeteltérések. Az uraság nem élt a városban. A többi földesúri familia is Nagykőrös használatában hagyta az ott lévő birtokát, és a lakosság cenzust, vagy áren- dát fizetett. (235 p.) „[...] kiváltságos állapotát a királlyal is szentesítette.” (236 p.)

A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem megfosztotta a Habsburg-párti Keglevich családot birtokaitól, ugyanakkor arma- lista nemesek is helyt kaptak a tanácsban. „Valóságosan jogi védelemben részesítették a jobbágy jogú mezővárosi communitast.” (247 p.) A kuruc hadvezetés árulásnak minősítette a város passzivitását. Rákóczi fejedelem Károlyi Sándort arra ösztönözte, hogy „[...] ha eltávozik a német, égesse porrá Kecskemétet és Nagykőröst.” (254 p.) 1708-ban mégsem a kurucok, hanem a rác csapatok törtek be és a város déli részét felgyújtották. 1710 októberében a városba labancok vonultak.

A feudalizmus utolsó másfél évszázada, 1711-től 1849 júliusáig a mezőváros virágkora volt. Nagykőrös sorra megvásárolta a távol lakó földesurak birtokait, ugyanakkor a helyben lakó nemesek, közbirtokosok nem voltak hajlandók megválni tőlük. A felvásárlás nagy összegeket emésztett fel, amelyet a város kölcsönökkel tudott előteremteni. No- vák László részletesen bemutatja a város gazdálkodását: az adó-, és birtokügyeket, a közigazgatást és a jogszolgáltatást.

A szerző a kötet egyik legértékesebb fejezetét a társadalomról rajzolta. A népesedési és etnikai viszonyok után a mezőváros lakosságának rétegződését mutatta be korabeli ösz- szeírások, népesedési adatok felhasználásával. Csupán az adóköteles nemességről az 1800-ból való adókönyvi kimutatás alapján, a várost felosztó tizedenként kapjuk meg a nemesek számát, amely feltűnően sok és jelzi a település rangját. (409-415. p.)

A kötet másik kiváló fejezete a település- rendszert, a határhasználatot és az üzem- szervezést mutatja be. A határnak mintegy 40 %-át tette ki a szántó és kaszáló. „A réteken üzemhely nem épült ki. A lekaszált szénát az akolba vagy a mezeikertekre vitték. A szántóföldeken viszont szükségszerűen alakult ki gazdasági üzemközpont [...]” (469. p.) Ezzel, a XVIII. század második felében fejlődni kezdett Nagykőrös tanyarendszere. A gazdálkodás másik fontos ága volt a szőlőtermelés. Az 1821-es redempció során a négy osztályba sorolt szőlőföld már „12 184 kapa (3046 kh) nagyságú volt.” (482 p.)

A várostörténeti monográfia második kötete Nagykőrös gazdálkodásának bemutatásával kezdődik. Átfogó, nagyszerű rész ez, amelyben Novák László összegező szemlélete érvényesült. A gazdaságtörténeti áttekintés mellett párhuzamosan megtaláljuk a néprajzi szemlélettel megírt és fotókon, rajzokon is bemutatott szerszámokat, eszközhasználatot. így a kötet olvasója szinte öntudatlanul éli át a korabali termelés gondjait és szépségeit egyaránt.

Az állattartás esetében ez a feldolgozási szemlélet folytatódik. Ami rögtön elgondolkodtatja az olvasót, ha a Nagykőrösön tartott állatok fajtáinak és mennyiségének összeírását szemléltető táblázatokat vizsgálja, az az, hogy a XIX. század elején milyen kiterjedt volt az állattenyésztéSj és milyen nagy számújószágot tartottak. Összevetve a mai állapotokkal, bizony kiderült, hogy eleink jobban ismerték e föld adottságait és jól tudták, hogy itt elsősorban a mezőgazdaság termelékenységétől függ a város társadalmának jóléte. A legtőkeerősebb állomány a juh volt. „A jószágállomány - mint a leggyorsabban forgatható, gyarapítható vagyontárgy - funda- mentomát alkotta a cívis, paraszti gazdaságnak, anyagi megerősödését, fejlesztését segítette elő. Úgyszintén a szegényebb rétegek számára is a társadalmi felemelkedés mozgatójává vált” - írta a szerző. (538 p.)

A második kötet négy fontos fejezetében a mezővárosi kultúrát árnyaltan ismerhetjük meg. Ezeknél szintén ki kell emelnünk a szerző összegező képességét, hiszen például a mezővárosi kézművességről, vagy építészetről korábban már monografikus köteteket tett a tudomány asztalára, és jelen kötetében ezekből kellett újra alkotnia a legmarkánsabb vonásokat. Látván a város billogvasát, a takácsok szövésmintáját, a kékfestő nyomódúcokat, a tároló és ülőbútorokat, a céhek behívótábláit stb., ismét elgondolkodik az olvasó, hogy micsoda érték született itt, és ez vajon miért nem tükröződik legalább a design szintjén a mai tárgy93