Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Szenti Tibor: Várostörténet felsőfokon ("Hej, Nagykőrös híres város…")
Várostörténet felsőfokon „Hej, Nagykőrös híres város...” Amikor a második világháború után elindult a magyar helységek szemléletét tekintve legújabb kori történeti, néprajzi monografikus feldolgozása, elsőnek Orosháza készült el. A Szabó Ferenc irányításával, Nagy Gyula szerkesztésében megírt két kötetes város- történet és néprajz akkor olyan korszerű, több tudomány által behatóan átvilágított dokumentum volt, amely példát mutatott a később megjelent hasonló munkákhoz. A Gogol utáni írók egy része úgy érezte, hogy „mindannyian Gogol Köpenyéből bújtunk ki”. Az orosházi monográfiát követő hasonló munkák jelentős része Nagy Gyuláék anyagát tekinthette mintának, s ha nem is ebből a gyűjtésből kerültek elő, de tematikailag sokban követték őket. Novák László 1994-ben két kötetben olyan várostörténeti és néprajzi monográfiát adott ki Nagykőrösről, amely minden szempontból önállónak tekinthető. Megszoktuk már tőle, hogy egyéni látásmódjával a rendelkezésére álló anyagot annak sajátossága szerint kezeli és nem erőlteti a másokhoz való hasonlóságot. Azt is megszoktuk, hogy átlagban két évenként egy-egy konferencia anyagából, vagy általa választott és feldolgozott önálló témából több kötetes monográfiát ad ki. Munkabírása, szorgalma és tehetsége szinte példa nélküli. Kutatóként fiatal, jelentős pálya áll még előtte, mégis, ha az eddigi munkásságát tekintjük, az szinte könyvtárnyi, amely teljes életműként is megállná a helyét. Azt is megszoktuk, hogy a helységek történeti, néprajzi monográfiáit szerzői munka- csoportok hosszadalmas egyeztetések, viták, felolvasó ülések, konferenciák stb. után készítik el. Novák László nem sokat törődött ezzel a szokással. Munkához látott, és egyedül megírta Nagykőrös monográfiáját. Ez egy ilyen jeleiitős mezőváros, és átfogó elemzés esetében, mint amit Nováktól kaptunk, szintén szokatlan. A feldolgozott fejezetekben legtöbbször egy-egy tudományág jelenik meg, amelyet behatóan kell ismerni. Arra vonatkozóan, hogy Novák polihisztorsága - amely „reneszánsz” tulajdonság, a XX. század végén már ritka - megfelelő szintű feldolgozásra volt képes, a kétkedőknek is hitelt ad a kiváló kutatók, dr. Rácz István debreceni egyetemi tanár, valamint dr. Szabó Attila főlevéltáros személye és tudása, akik a nagykőrösi monográfiát lektorálták. Vizsgáljuk részletesebben a szóban forgó monográfiát. A két kötet helyben jelent meg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Nagykőrös Város önkormányzata támogatásával. A nyomdai munkát a győri Széchenyi Nyomda Kft. jó minőségben végezte. A borítón, a szerző jelképértékű, színes fotóján, a nagykőrösi városházát láthatjuk. A monográfiát az Arany János Múzeum adta ki: első kötetét 40,95 (A/5), a másodikat pedig 44,1 (A/5) terjedelemben, B/5 formátumban. A mű címe: „Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig.” A szerző mintegy mottóként Arany Jánosnak „A vén gulyás” c. versében kétszer is előforduló sorát idézte: „Hej, Nagykőrös híres város...” A főcím pontosan meghatározza a tanulmánykötetben átfogott időt és témát is. Az előszó után, az első fejezet a várost és emberét a tájban mutatja be. Itt képet kapunk a domborzatról, talajviszonyokról, vízrajzról, növényzetről, a sziksó egykori gyűjtéséről, a rétek alatt megbúvó édesvízi mészkő („darázskő”) kitermeléséről, a salétromgyártásról stb. Az őskortól az államalapításig c. fejezet a táj régészeti emlékeit tekinti át az alföldi vonaldíszes kerámia feltűnésétől. Kiemeljük a 44. oldalon lévő avar leletet. „Simon László megállapítása szerint az aranyveretes, díszes kard méltóságjelvény, avar fejedelmi kard volt.” A mezővárosi fejlődés előzményeit bemutató fejezet a IX-XV. századi Nagykőröst mutatja be. A honfoglalást követően a terület ugyanannak a Bor-Kalán nemzetségnek volt a tulajdona, mint a csongrádi birtokok. A későbbiek során földesúri javadalommá váltak. A fejezetben becses emlékek a helynevek kapcsán írt és közölt versek. A korán elindult mezővárosi fejlődést példázzák az előkerült reneszánsz cserépkályhatöredé- kek. Nagykőrös a török hódoltság korában császári birtok (khász) volt, amely jelentős védelmet biztosított számára. Ugyanakkor jól példázza a 79. lapon bemutatott adótáblázat, hogy a helység lakossága milyen árat fizetett viszonylagos nyugalmáért; vagy a török látogatások során átadott, ill. helyben elfogyasztott javakról, de még a halálos ítéletek végrehajtásakor szokásos fizetségről fennmaradt 92
