Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - A nyolcvanéves Révész László professzor köszöntése (Összeállította és a bevezetőt írta: Szekér Endre)
pontja ellenkezőképpen intézkedik. Az esküdtek, a jegyző rendszerint másokat megelőzve részesültek a városi, falusi beneficiumok birtokából, a nemesek pedig kiváltságaikat több-kevesebb sikerrel érvényesítve jutottak kedvezőbb anyagi viszonyok közé, mint a többi lakos. Végül II. József uralkodásáig eldöntő befolyást gyakorolt a tőke- felhalmozás menetére a jobbágy személyes „conditioja”, azaz, hogy örökös (haeredita- rius) vagy szabadköltözésű volt-e ? Az örökös jobbágy urának korlátlan rendelkezése alatt állott; röghöz volt kötve annyiban, hogy telkét engedély nélkül el nem hagyhatta, viszont ura bármikor kitehette és másik telekre ültethette, eladhatta telekkel együtt, vagy akár anélkül is. Az ilyen jobbággyal szemben természetes előnyben volt a szabadköltözésű, vagy szerződéses jobbágy, akinek telekhez való jogát szerződés biztosította. Ennek megszegése esetén, vagy akár attól függetlenül is elhagyhatta urát az előírt feltételeknek eleget téve. Ezeknek személyi biztonsága kihatott vagyoni viszonyaikra is. Szolgáltatásaik lényegesen kisebbek voltak és így a legtöbb helyen meggazdagodtak amazok rovására. A Zólyom megyei, Abaúj megyei örökös jobbágyok robotszolgálata, ez a legsúlyosabb jobbágyteher, szinte elviselhetetlen. Ternye és Királyfalva községekben a negyedtelkesek heti 2-3 igásnapot robotoltak. Az Abaúj megyei Bernátfalva szegény telkesjobbágyai heti 2 igás, vagy 4 kézirobotot szolgáltattak; Beszter községben heti 2 igás, vagy helyette 6 kézi robotnap volt előírva. Biste községben Szentjánostól Szentmihályig heti 3, máskor heti 2 igásnap volt megállapítva. Bocsárdon a robot Szentandrástól Szentjánostól heti 2 igás azon kívül mindennapi gyalogrobot. (Mindezek úgyszólván mind negyedtelkesek, legfeljebb egy-két harmad-, vagy féltelkes akad közöttük.) A bodolói fél- és negyedtelkesek téltől tavaszig heti 2, tavasszal heti 3 igásnappal tartoztak, majd minden nyáron minden nap robotoltak igával vagy gyalog, az uradalom szükséglete szerint stb. A szerződéses alföldi jobbágyok nagy része viszont vagy egyáltalában nem robotolt, vagy minimális 15-20 napi robottal tartozott, egészen az Urbárium végrehajtásáig. Szerencs mezővárosban, ahol egymás mellett éltek örökös és szabadköltözésű jobbágyok, az örökösök heti 3-4 napi igásrobotot végeztek, a szabadköltözésűek pedig csak egy napit. A városi, falusi nemes egyben mindig szabadköltözésű volt és a 18. században már mindenütt tagja volt a mezővárosi elöljáróságnak. így személyében rendszerint összpontosult minden szükséges kritérium a tőkefelhalmozáshoz, ha a környezet ehhez lehetőséget nyújtott. Viszont nem is találunk nagyobb számmal nemeseket másutt, csak ahol a viszonyok lehetővé teszik gyors meggazdagodásukat. Az Alföld nagy határú helységeinek ők voltak a legvagyonosabb eleme s ezeknek felső rétege nagyrészben, sőt Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Nagykőrösön stb. úgyszólván teljesen belőlük alakul. A Békés megyei Kőrösladányban például 1828-ban mindössze 6 nemes volt, ezek azonban kivétel nélkül a falu leggazdagabbjai közé tartoztak. Békéscsabán ugyanakkor 7 nemesi család élt, de ezek kezén 62/8 telek halmozódott fel.... A mezővárosokban, falvakban letelepedett nemesek rendszerint kiharcolták az adómentességet nemcsak személyük, hanem sokszor vagyonuk után is, majd megtagadták a helyi elöljárók bírói hatóságának elismerését s ezzel a beneficiumok élvezetében a közkötelességek alól fokozatosan kivonták magukat. Minthogy pedig a nagyobb községre rendszerint egy összegben vetették ki az adót, így a legvagyonosabb adóalanyok terhe a többi adózó terhét növelte. E két ok: a teherviselés megtagadása és a községi hatóság mellőzése volt az oka a nemesek és a jobbágyok évszázados, éles harcának a helységeken belül. Fokozta e harc élességét az, hogy a zsellérsorba süllyedő egykori kisgazdaréteg, a szegény parasztság egyre nagyobb dühvei fordult a nemes ellen, mert benne látta megrontóját. Benne látta anyagi romlásának okozóját, s panaszaitól hangos község, mezőváros és megye egyaránt. (Kiskunság kiskönyvtára, Kecskemét, 1956.) 73
