Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - A zene szolgálatában, a költészet vonzásában (A kilencven esztendős Farkas Ferenccel beszélget Ittzés Mihály)

gondolom, hogy egyszer rájuk kerül a sor, hogy zenébe foglalom őket. Néha valóban megszületik a dal, a kórusmű, néha nem. Elég sok nyelvet beszélek, s ezért is meggyőződésem, hogy fordításban nem lehet idegen verseket megzenésíteni. Mert ha azt megpróbálják visszafordítani az eredeti nyelvre, hogy úgy is énekelhető legyen, akkor könnyen úgy járhatunk, mint Ka- rinthynak az a bizonyos híres Ady-paródiája, a Jöttem a Gangesz partjairól kezdetű verssel. Ezért vállalkoztam rá, hogy kedvenc külföldi költőimet eredeti nyelven ze- nésítsem meg. Nem könnyű, hisz az embernek bele kell élnie magát annak a másik nyelvnek a ritmusába, dallamába, egész gondolat- és hangzásvilágába. Mégis úgy gondolom, hogy így jobb, ha nem teszek különbséget a különböző, magyar vagy nem magyar költők között, ha megfog egy vers és dalba kívánkozik.- A beszélgetés után fellapoztam a Kortárs magyar zeneszerzők című angol nyelvű kiadványt (Contemporary Hungarian Composers), melyet a Zeneműkiadó adott ki 1989-ben. Az utolsó hat év terméséről tehát nem ad számot a kötetben található Far­kas Ferenc-műjegyzék. Bizony még az említettnél is több nevet tartalmaz, még ha csak a dalok fejezetét számoljuk is össze. Alig akad a magyar irodalomnak valamire való költője, akinek legalább egy versét zenéje szárnyaira ne bízta volna Farkas Fe­renc. Akad azonban néhány különösen kedvelt, sokszor visszatérő szerzőtárs: Petőfi, Dsida Jenő (akinek verseire például a szépséges Szent János kútja című lírai kantáta készült 1945-ben), Janus Pannonius, Jékely Zoltán, s persze Weöres Sándor, hogy a teljesség igénye nélkül kiemeljünk néhány nevet. Az utóbbi költő Rózsa-madrigáljá­nak megzenésítéséről mondta el a beszélgetés során a zeneszerző, hogy székesfehérvá­ri évei alatt kapta a szöveget Weöres Sándortól, frissiben, amikor a tinta még szinte meg sem száradt a kéziraton. Úgy megragadta a vers finom költőisége, hogy azon nyomban megkomponálta azóta is népszerű, a mostani kecskeméti szerzői est műso­rán is szereplő vegyeskari darabját. Egy 1980-as dalciklusával pedig mintha Kodály nyomdokaiba lépett volna: az idősebb mester Megkésett melódiák sorozatának címé­re emlékeztet az Elfelejtett dallamok cikluscím. A dalszövegek költői: Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Babits Mihály és Ady Endre. Babits kivételével Kodálynak is szer­zőtársai különböző műfajú alkotásokban. A zeneszerzői tevékenységéről szólva öröm­mel kell megállapítanunk, hogy mostanában is megszólaltak illetve jelentek meg Ta­nár úrnak új művei. Az 1995-ös Minifesztiválon hangzott el az a vegyeskari darab, melyet a Kodály Intézet adott ki. Címe: Haláltánc és Weöres Sándor versére készült. Tanár úr most milyen darabon dolgozik? Milyen művek vannak befejezetlenül a mű­helyben ?- Nem tudom, hogy a rossz szemem engedi-e, hogy befejezzem, de egy Ady-vers foglalkoztat mostanában: a Jó Csönd-herceg előtt. Ha ennyire megfog egy vers, mint ez is most, nagyon nehéz neki ellenállni, hogy dallá vagy kórusművé ne alakít­sam. Nemrégiben volt egy kellemes meglepetésem egyik szerzői estemen. Faragó Lau­ra elénekelte műsoron kívül egy újabb munkámat, a Szép Ernő versére írott Add a kezed című dalt.- Beszélgetésünk végén aligha búcsúzhatnánk másként, mint azzal a jókívánság­gal, hogy Farkas Ferenc zeneszerzői életműve még gazdagodjon újabb alkotásokkal, örömet szerezve a muzsika és a költészet barátainak. Kedves Tanár úr! Jó egészéget, alkotókedvet kívánok! Köszönöm a beszélgetést! 68

Next

/
Thumbnails
Contents