Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - A nyolcvanéves Révész László professzor köszöntése (Összeállította és a bevezetőt írta: Szekér Endre)
A nyolcvanéves Révész László professzor köszöntése „A magyar október kelet- és nyugat-európai fogadtatását több tényező befolyásolta: a felkelés igazi népi jellege, az egész nemzetet felölelő egysége (ilyen egységet Európa az utóbbi századokban nem látott), az ellenállás időbeli tartama és az áldozatok nagy száma, végül a forradalom eltipróinak véres bosszúja.” (Révész László: A magyar forradalom visszhangja a kommunista rendszerű országokban) P X X évész László jogász, történészprofesszor - nyolcvanéves lett. Életének jelentős része szorosan kötődik Kecskeméthez: itt született 1916. augusztus 10-én. Édesapja Kecskeméten volt ügyvéd, majd 1939-ben a Független Kisgazdapárt listáján a parlament tagja lett. A háború után még jelentős politikai szerepet vállalt, s a kecskeméti Jogakadémia dékánja volt. A személyi kultusz idején félreállították, elhallgattatták. Fia is a kecskeméti jogakadémián kezdte tanulmányait, majd a szegedi egyetemen tanult, itt doktorált. Fontos volt számára a krakkói egyetemen töltött néhány év. A második világháborúban katonai szolgálatra hívták be, fogságba került. A Szovjetunióban töltött hadifogságból hazatérve - Kecskeméten a jogakadémián tanított. Innen Budapestre került, ahol az ELTE Jogtörténeti Tanszékén dolgozott. Kandidátusi fokozatot szerzett, docenssé nevezték ki. Életének sorsdöntő időszaka volt 1956: aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, a budapesti egyetem forradalmi bizottságának elnöke lett. 1957. január 26-án - fenyegeti helyzetében — kényszerült elhagyni Magyarországot Jugoszlávián át. 1957. március 13- a óta Svájcban, Bernben él. Itt előbb a svájci Kelet-Európa Intézet munkatársa, fo- munkatársa. A berni egyetem professzora lett — Kelet-Európa tudománytárgykörrel —, és évekig a ffibourgi, a konstanzi és a zürichi egyetemen is adott elő. Általában kelet-európai jogtörténettel, jogi és politológiai kérdésekkel foglalkozik. Korábban a feudalizmussal, a kelet-európai parasztsággal, főleg a XVII. és XVIII. század időszakában foglalkozott legtöbbet, később a magyar parlamentarizmus kezdeteiről, az állam és az egyház kapcsolatáról, a sajtójogról, Trianonról, a kisebbségi sorsról stb. írt. A Magyar mérleg III. című zürichi 1980-as kiadvány szerint 33 könyve, 250 tudományos értekezése 13 országban látott napvilágot. Az Új magyar irodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, 1994) a következő német nyelven megjelent műveit sorolja fel: Imre Nagy. Zur politischen und rechtlichen Bedeutung seiner Ermordung, Bern, 1959; (Adalékok Nagy Imre meggyilkolásának politikai és jogi jelentőségéhez) - Der osturopäische Bauer. Seine Rechtslage im XVII. und XVIII. Jahrhundert unter besonderer Berücksichtigung Ungerns, Bern, 1964.) A kelet-európai paraszt. Jogi helyzete a XVII. és XVIII. században - különös tekintettel Magyarországra) - Ideologie und Praxis in der sowjetischen Innen- und Aussenpolitik, Mainz, 1965; (A szovjet bel- és külpolitika ideológiája és gyakorlata). - Die Anfage des ungarischen Parlamentarismus, München, 1968; (A magyar parlamentalizmus kezdetei.) Export der Revolution, Bern, 1971; (A forradalom exportja) - Die Liquidierung der Sozialdemoratie in Osteuropa, u. o. 1971; (A szociáldemokrácia likvidálása Kelet-Európábán). - Der Bauer in der Sowjetunion, uo. 1972; (A paraszt a Szovjetunióban.) — Recht und Willkür in der Sowjetpresse, Freiburg, 1974 (Jog és 69
