Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Berda József: Ostor és Olajág (Domokos Mátyás sorozata)
negyven esztendő távolából is szó szerint emlékszem): - Darvas elvtárs! Azért az mégiscsak furcsa volna, ha éppen mi, a szocializmust építő párt irodalompolitikusai tennénk rá erre a munkásköltőre a sírkövet! - Darvas erre odafordult Köpeczi Bélához: - Köpeczi elvtárs! Itt van a kézirat? - Mit tesz isten, ott volt. - Hát nézzük meg! Olvasson fel belőle. - Köpeczi olvasni kezdett, Darvas pedig a térdét csapkodta a gyönyörűségtől: - Nagyszerű! Isteni! Hát szó se lehet róla, hogy megjelenjenek... De remek! Olvasson még, Köpeczi elvtárs! - Köpeczi jóformán az egész kéziratot felolvasta, Darvas pedig kimondta az ítéletet, hogy ez így nem jelenhet meg, ellenben készülhet egy másik válogatás, ami aztán Élj és énekelj! címmel meg is jelent, a miniszter által kiparancsolt versek pedig az Ostor és olajág törzsanyagát alkották. Ez a kézirat 1956-ban került nyomdába, s ezt már - tudtommal legalábbis - nem jelentette föl senki, de attól a perctől fogva, hogy a kéziratot átadtuk a nyomdának, Ber- da Jóska bátyánk szinte mindennap megjelent a kiadóban, mintha testi jelenlétével is óvni, védeni próbálná születendő könyvét a rá leselkedő, váratlan veszedelmektől. Ha pedig nem jött, akkor jött helyette, borítékban vagy nyílt levelezőlapon, és „expressz, ajánlva!”, néhány soros üzenet, rendszerint előlegkérésekkel megfejelve. Ez a könyv megjelenéséig, 1957 tavaszáig tartott, s érdemes talán néhány foszlányt megidézni ezekből az üzenetekből, mert kirajzolódik belőlük egyrészt a költő nyomorúságos állapota, másrészt legyűrhetetlen életszeretete, és az a felelősségtudat és erkölcsi komolyság is, amellyel munkája sorsát végigkísérte, akkor is, amikor már nem volt fölötte hatalma, de még a véres és tragikus történelmi események visszfénye is megcsillan bennük, hiszen éppen ezeknek a hónapoknak a folyását metszette ketté 1956 októberének forradalma (amelynek a készületeiről egyébként, furcsamód, éppen őtőle halottunk először, 1956. október 23-án délben, a Kulacs étteremben, amikor Újpestről begyalogolva, izgatottan újságolta a lektorok asztalánál, hogy az utcán valami tüntetés készül): (Levelezőlap) Domokos Mátyás író elvtársnak Helyben Kedves Matyikám, örülnék, ha megírhatnád: hogy áll az előleg-reménységem ügyel Juhász Feri nagy darab hazai szalonnát ígért nekem. Azt mondotta, ide hozza. Itt van? Ezt is írd meg! Ölel: Berda Jóska (Újpest, Gellért u. 31.) Kedves Matyikám, mondottad, hogy a júliusi Új Hang-ban megjelent két epigrammám nem található meg készülő kötetem gyűjteményében. Ezért itt küldöm őket. Végtelenül boldog lennék, ha péntekig - tudtommal akkor fizet a Szépirodalmi Könyvkiadó - valami apró előleget (500 Ft) tudnál kiutaltatni nekem. (Még 300, sőt 200 forint is kisegítene addig, míg megérkezik az Irodalmi Alaptól a „havibajom”.) Légy mentorom! 1956. augusztus 4-én. Ölel „öreg” barátod: Berda József (Levelezőlap) Kedves Matyikám, túlsokadikára való tekintettel örülnék, ha minél hamarabb 500 forintocskát sikerülne kirittyenteni számomra. (Eddig 4. 500-nál tartok - előlegben.) Szombaton egyébként felétek járok s egy új (illetve „régi”) verset hozok; azt, amellyel vitába szállt Ujházy György „Európai magyarság” című könyvében. (Ennek a vers91
