Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Berda József: Ostor és Olajág (Domokos Mátyás sorozata)
nek a megjelenését akadályozta meg, illetve cenzúrázta ki Égő évek fölé című kötetemből 1949-ben egy volt államtitkár, aki akkor az Egyetemi Nyomda elnöke is volt.) Jólesne, ha már a jövő hét elején sikerülne az előleg-kiutalás. 1956. szeptember 18. Ölel „öreg” barátod: Berda József (Levelezőlap — express) Kedves Matyikám, a nemes nedűk egyik legkedvesebb kegyhelyére, Csókakőre repülök - vagy zarándokolok ? - ma délután és csak csütörtök este jövök haza. (Murával és birkapörkölttel várnak!) Örülnék, ha addig is intézkedhetnél, hogy pénteken már megkaphassam a megváltást jelentő ezer forintocskát. (Szigligetre készülök.) Örülnék, ha express-lap vagy távirat útján értesíthetnél: bemehetek-é a pénzért pénteken? Ölel „öreg” barátod: Berda Jóska U. i: A Borsos-plakettra nagyon vigyázz és fotografáltasd le! - Szombat délelőtt valószínűleg felkereslek. Budapest, 1956. október 18-án. (Egy kockás füzetlapra írott üzenet, 1957 legelejéről, dátum nélkül) Kedves Matyikám, örömmel hallottam, hogy kézirataim és a plakett is megmenekültek. így nyilván nincs akadálya, hogy szerződésszerűen elfogadott munkámért előleget kaphassak. (A folyóiratok szüneteltetése miatt sok honoráriumtól maradtam el. Ezenkívül az Irodalmi Alaptól se kaptam meg a havi járandóságomat. Úgy mondják, Marosán tiltatta le Bölöninél az írószövetség minden egyes tagjának innen esedékes járandóságát.) Szombaton újra felkereslek; örülnék, ha addig tudnál tenni valamit. Ölel: Berda Jóska (Újabb cédula, valószínűleg 1957 tavaszáról) Áldott-jó Matyikám, sajnálom, hogy nem találtalak itthon. Arra kérlek, szólj Illésnek, hogy 500 Ft előleget kaphassak pénteken az „Ostor és olajág”-ra. (Egy pár cipőt szeretnék szerezni.) Pénteken egy új verset is hozok magammal: talán csatolható lesz a többihez. Szeretettel köszönt jóbarátod: Berda Jóska 1957 tavaszán megjelent végre az Ostor és olajág, csak Berda Jóska bátyánk nem jelent meg az istennek sem; üzenetekre nem válaszolt, elnyelte a föld. Közben megtörténtek az első író-letartóztatások, s nem kis szorongások közepette gondoltunk arra, ugyan mi történhetett ővele, a szabadszájú költővel, bár azt mindenki tudta, hogy nem tartozott soha az úgynevezett pártellenzékhez. Az ő szívbéli útálatai, amelyeknek úton-útfélen osztogatott kéziratos verseiben s hangot adott, minden politikánál mélyebb emberi indulatból fakadtak. Egyszer aztán váratlanul megjelent a szerkesztőségben, kezében szorongatva régimódi, ütött-kopott aktatáskáját, amelyet a világért se adott volna ki a kezéből, ereklyeként vigyázott rá, mert még Kosztolányitól kapta annakidején, kihúzott belőle egy példányt az Ostor és olajág- ból, s átnyújtotta a következő dedikációval, amelyet a továbbiak megértése érdekében vagyok kénytelen idézni: „A lektori lelkiismeret bátor példamutatójának (ez a 92
