Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Pomogáts Béla: Egy diadal veresége? (A magyar ötvenhat emlékezete és öröksége)

lista értelmezésének, hivatkozva azokra a korabeli nyilatkozatokra (Németh Lászlótól Bibó Istvánig és Kéthly Annától Nagy Imréig), amelyek a magyar ötvenhatot demokratikus és népi, sőt „szocialista” tömegmozgalomként határozták meg. Ezzel szemben a „szabadságharc” szóhasználat hívei úgy látják, hogy a nemzet 1956-ban mindent elutasított, ami 1945-ben vette kezdetét, és tulajdonképpen vissza kívánt térni a háborús vereséget megelőző állapotokhoz.

Véleményem szerint nehezen lehetne tagadni azt, hogy 1956 október-novemberében Magyarországon a fogalom „klasszikus” értelme szerint is forradalom zajlott le. Egyrészt, a magyar nép igen nagy része már kezdettől fogva forradalomnak tekintette és nevezte mindazt, ami a fővárosban, majd az országban végbement. Utólagosan szükségtelen és helytelen ezzel az általános népi meggyőződéssel szembehelyezkedni. Másrészt az események menetét és jellegét meg kell feleltetni a forradalom és/vagy a szabadságharc fogalomkörének, ehhez azonban pontosabban meg kell határoznunk azt, hogy például mit értünk a forradalom fogalmán, és ennek a fogalomnak vajon egyszerűen „morfológiai” avagy „ideológiai-politikai” értelme van. Morfológiai értelemben ugyanis minden társadalmi mozgalom, amely az adott hatalmi viszonyok erőszakos átalakításával jár együtt, forradalom. Ideológiaipolitikai értelemben viszont a forradalom fogalmának értéktartalma van, és ez arra utal, hogy az erőszakos tömegmegmozdulás nagy jelentőségű társadalmi értékeket (sajtó- és politikai szabadság, többpártrendszer, jogállamiság, közteherviselés, esély- egyenlőség) kíván helyreállítani vagy megvalósítani. Nézetem szerint ötvenhat egyszerre, pontosabban egymást követve volt forradalom és nemzeti szabadságharc. Forradalommá tette a széles népi tömegek kirobbanó akarata a zsarnokság megdöntésére, szabadságharccá a szovjet intervenciós hadsereggel vívott fegyveres küzdelem.

Mindebben egészen hasonlított az 1848-49-es eseményekhez, amelyek maguk is a pesti nép forradalmával kezdődtek, majd az ország függetlenségéért és a forradalom vívmányaiért vívott szabadságharccal folytatódtak. Különben a magyar ötvenhat során mindvégig és igen széles politikai körben érvényesültek az 1848-49-es analógiák, amelyek egyszersmind azt is szolgálták, hogy az 1956-os eseményeket elhelyezzék nemzeti történelmünk folyamatában. Ezek az 1848-1849-es analógiák az ötvenhatos népmozgalom önmagáról kialakított képét és politikai identitását határozták meg. A magyar forradalom által létrehozott intézményrendszer, politikai nyelv és szimbolika, egyaránt 1848-49-et idézte fel. A különféle „forradalmi bizottmányok”, a „nemzetőrség”, az írók eszmei vezetőszerepe, az ismét jogaiba állított Kossuth-címer mind arra utaltak, hogy az ötvenhatban felkelt, majd önvédő szabadságharcra kényszerült magyarság tudatosan keltette életre korábbi nagy szabadság-küzdelmének szellemiségét és jelképrendszerét. (Ahogy 1848-49-ben is több vonatkozásban felidézték részben a Rákóczi-szabadságharc, részben az 1789-es francia forradalom emlékeit és szimbólumait!)

A forradalom és a szabadságharc fogalmának szerves összekapcsolása 1956 politikai örökségének legfontosabb értékeit köti össze. A forradalom fogalma ugyanis általában egy „baloldali” gondolkodásra és hagyományra, a szabadságharc fogalma pedig általában egy „jobboldali” gondolkodásra és hagyományra utal. Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc átfogó történelmi jelentősége, akár szimbolikus értelemben is, talán éppen abban állt, hogy egyszerre és egymással természetes egységben volt képes tartalmat adni ennek a kétféle hagyománynak. Ezzel tulajdonképpen meg is szüntette azt az ellentétet, ami a „baloldaliság” és a „j óbból - daliság” fogalma között hagyományosan fennáll. Ötvenhatban történelmi szerepet kaphattak baloldaliak, mint Nagy Imre, és jobbolaliak, mint Mindszenty hercegprímás (csak szélsőbaloldaliak és szélsőjobboldaliak nem kaphattak szerepet), a magyar forradalom és szabadságharc így lehet ma is a nemzeti összefogás és egység

72