Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Horváth Tamás: Szuvenir (regényrészlet)
Horváth Tamás Szuvenír (regényrészlet) Iván eltűnt Angyallal és a katonatiszttel, ők meg a falhoz húzódva, libasorban ballagtak a Práter utca felé. Az iskola kapujában Csita őrködött, aki az apjával keveredett ide, még a kezdetek kezdetén. Csáléra álló, pörge szélű keménykalapjában kiadhatta volna magát akár londoni bankfiúnak is, csupán a fehér ing, a nyakkendő, az esernyő és egy aktatáska hiányzott hozzá. Csita a kalapra abban a lakásban talált rá, ahová a harcok első éjszakáján befogadták. A kapitalista csökevény az előszobaszekrény tetejére volt földobva, Csita rögtön elkunyerálta a háziaktól, mondván, hogy világéletében tőzsdeügynöknek készült, noha sohasem jutott túl az ügetőn. Titok, honnan szerezte ezt a zseniális ötletet, csak annyit árult el magáról, hogy nem buja a blokkolós melót, hiába szabadult kiváló forgácsolóként a Lángban, nem akart ott maradni egy percig sem, végül az apja vitte be a Tefuhoz kocsikísérőnek. „Még, hogy tőzsdeügynök - rémüldöztek a kalaptulajdonosék jaj, édes kisfiam, csak éljétek túl ezt az egészet! Hidd el, nincs ennél fontosabb, mi ezt már megtanultuk negyvenötben.” És a kalap mellé még jól megreggeliztették, teával és lekváros palacsintával kínálgatták, majd erőnek erejével rásóztak egy gyapjúszvettert is.- Jelszó? - kérdezte Sanyitól. Természetesen ismerte őket, de a jelszó, az jelszó, a hétszentség meg hétszentség. Csita minden feltűnési viszketegsége ellenére is olyan komolyan vette a szabályokat, mint egy vasutas.- Pirkadat - válaszolta Sanyi, de nem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: - Baszd meg!- Ki az isten ez? - firtatta Csita immáron műsoron kívül Göndör kilétét. Megérezhette a jövevényben a rokonlelket, és azonnal kinyílt benne az érdeklődés.- A bandusztáni nagykövet a Tűzoltó utcából. Meddig akarsz még gyóntatni minket? - fakadt ki Totya Sanyi helyett.- Na jól van. Mehettek - kegyeskedett méltóztatni a keménykalapos. Föl a lépcsőn, aztán jobbra le az alagsorba. Viaszosvászonnal letakart asztalok, csővázas székek, lócák. A menzának kiképzett félpince-félakármi közepén zöld lámpatányér lógott, a villanykörtéből sápkóros csontszínfény szivárgott a lenti világra. Pörköltillat szállongott a levegőben, párás, otthonos meleg, a helyiséget tagoló, két, vaskos oszlopon misztikus árnyékok nőttek, maszatolódtak szét. Ez az üreg egyszerre volt puritán zabálda és fogsárga, kínai barlangtemplom. 6
