Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Bartók Béla halálának 50. évfordulójára - Bónis Ferenc: Szemtanú a Bartók-korból (Radnai Mihály zeneszerző naplójából)

zongorával. Minden nap különben jelen voltam és vagyok a próbákon, főleg este 6-tól kezdve. A mimikus részeket egészen magam tanítottam be a szereplőknek; kezd menni súgás nélkül is már. Szövegkönyvet, Magyar Színpad számára „szerző a darabjáról” és szövegismertetést fáradsággal bár, de már megírtam. - A rengeteg munka ellenére is április 24dikén tartott első díszle- tes és kosztümös főpróbán olyan csúnyán és rosszul ment a második kép, hogy rögtön a darab után fönn a színpadon, délután pedig 6-112 10-ig újra rendeztük és változtattuk Bánffy gróffal Zöbisch munkáját. - Április 25dikén volt a sajtó főpróba, rengeteg résztvevővel. Egészen más lett tegnap óta a darab. Kisebb feledékeny ségeket és elkéséseket leszámítva jól és szépen folyik a darab - óvatosságból holnap délelőtt 10-kor még egy próbát tartunk belőle. - Ez ismét gyöngén ment. 26dikán, pénteken volt a bemutató. Bajazzó volt vele Buriánnal20, ki a részeg Lohengrin után most lépett fel először. Fényes közönség, táblás ház. Bánffy hívott meg, az ő páholyából néztem végig az előadást, a kis Vidor Gizivel, akit vigasztalásul hívott meg Bánffy, mert az első előadáson nem ő, hanem a Vécsey Elvira kis bárónőjátsza az infánsnőt. Mindketten 12 évesek, Vécsey szebben mozog, de egyformán ügyesek, jó barátnők, de a művészi féltékenység már is nagyon gyötri őket. Külső siker volt igen nagy. Az előadás is jól ment, Nádasi remekelt. Sokszor ki kellett mennem a függöny elé, sok virágot, koszorút, ajándékot kaptam. És különös, hogy teljesen nyugodt voltam, mintha nem is az első színházi bemutatómon lennék jelen! Magam is kirukkoltam persze és Nádasinak egy zsebtárcát vettem (ezüstös, monogram és dátum 108 kor.), Keresztes Mariskának egy félkiló Gerbaudet (25 k.), a kis Vécseynek egy dobozzal Gerbaudet (10 k.) a gyerekeknek pedig 100 darab süteményt rendeltem Weisz Bélától (44 k.). Aztán fényképezés folyt fönn a házi színpadon, mi pedig előadás után a Dunapalotába (Ritz) mentünk szűk családi körben vacsorázni. [... ]

Szombaton reggel olvastam a lapok kritikáit, melyek mondhatom ostobábbak, mint valaha is. Egészen helytelen szempontokból fölényeskednek, akadékoskodnak, atyáskodnak és vállveregetnek. A sok közül van mi egészen jó, van jónak nevezhető is persze, de általában rosszak. Főleg Diósy Béla21 (Pester Journal) és Reinitz Béla22 (Világ) írtak bután és komiszul. [...]

Radnai naplója viszonylag terjedelmesen foglalkozik Bartók színpadi elsőszülöttének, A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operának a bemutatásával, mely néhány héttel követte csak Az infánsnő születésnapjának premieijét. A Bartók-mű keletkezéstörténetéhez tudnunk kell, hogy pályázatra készült: szerzője 1911-ben benyújtotta a Lipótvárosi Casino zeneszerzői versenyére, ahol azonban megbukott vele: a bírálóbizottság előadhatatlannak minősítette. A pályázatról ezt jegyezte naplójába Radnai:

[1911] VI. 4. A „Lipótvárosi Casino” 1000 korona ösztöndíjat adott a kiírt egyfelvonásos operapályázatra beküldött „Az arany” operámért. Ketten pályáztunk csak, én meg Bartók Béla, Balázs Béla „Kékszakállú herceg várá”-val.

Radnai operája, Az arany, mindmáig előadatlan maradt, a zsűri kedvező vélekedése ellenére. Bartók művét a bizottság még jutalomra se méltatta. Ez az ítélet, bár a Kékszakállú végső sorsára nem volt hatása, ősbemutatóját jócskán késleltette. Bartóknak hét esztendőt kellett várnia, míg operája színpadra került. A főpróbán jelen volt Radnai Miklós is:

20 Burián Károly (1870-1924): cseh származású világhírű tenorista, a tízes években a budapesti Operaház állandó vendége, majd szerződtetett tagja. Csodálatos művészete híressé, iszákossága hírhedtté tette. Egy Lohengrin-előadáson, mámorosán - erre céloz Radnai - „lemaradt” a hattyúvontatta csónakról. Úgy mondják, ekkor hagyta el ajkát a szállóigévé vált kérdés: „Wann kommt der nächste Schwan?” („Mikor jön a következő hattyú?”)

21 Diósy Béla (1863-1930): ókonzervatív zenekritikus, a Neues Pester Journal zenei referense.

22 Reinitz Béla (1878-1943): haladó szellemű zenekritikus, Ady barátja és verseinek első, nagyhatású megzenésítője. A Tanácsköztársaság idején a zenei direktórium vezetője, a restauráció első évtizedében emigráns. Bartók, tüntetőén, az emigráns Reinitznek ajánlotta a maga Ady-dalait.

47