Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Kabdebó Tamás: „33” IV; befejező rész (emlékezés)

tanulmányozására készenlétbe helyezett mikroszkóp, két plafonig érő szakács­könyv-felhőkarcoló árnyékában. A lakásban 48 szobanövény tesz használhatatlan­ná sok négyzetméternyi lakóteret. Ez a ház az összezsúfolt holmik gettója, lakói úgy ficánkolnak benne, mint dobozukban a szardíniák. Kint, a fóldieper ágyásban, az erdőből idesikerített szamócák is teremnek. Van egy bokor ribizli és málna is. És levegő és eső és eső és eső. A madáretetőre cinkék, vörösbegyek, csókák és időnként hollók is járnak. A szom­széd macskája lesi őket. Elhízott cica, egyet sem kaparint meg, de a hollók elől eleszi a mócsingos húscafatokat. A helybeli katonai repülőtér 10 kilométernyire van innen. Ritkák de zajosak a va­dászgépek, túldübörgik a tehenek s a gyerek bőgését. Protagonistánk 1994. február 5-én töltötte be a 60. életévét. Hat nappal később könyvtári címére Észak-írországból küldött levél-pokolgép érkezett. Minthogy az­nap éppen beteg volt, a borítékot a délír hadsereg speciális osztagának tűzszerészei a könyvtár mögötti réten fólrobbantották. Fölmerül a kérdés: miért szálka az ír terroristák szemében egy Dublin mellett élő magyar író? Hát egyszerűen azért, mert foglalkozására nézve egy nagy múltú és sok ritkasággal rendelkező ír könyvtár igazgatója is. Namármost. 1993 karácsonyán az IRA, az úgynevezett ír „katolikus” terrorhadsereg, fólégette Észak-Írország legérté­kesebb könyvtára ritkasággyűjteményének egyik szobáját. A várható bosszú talán az ellenszervezet, az úgynevezett „protestáns” UDF műve volt: ők egy délír könyv­tár igazgatójának címére küldték a gyújtást. Egyelőre nem jártak sikerrel. 33. Baja, Damjanich utca 3. Ez első lakhely, a szemben lévő ház, a Damjanich utca kettő volt. Ez volt tehát a hajdani utca s lenne a majdani? Utószó a szeretetről, a reményről és a hitről 1993 nyarán Káténak volt egy kedélyes beszélgetése Rómában, Prokop Péterrel, korunk legjelesebb magyar egyházi festőjével, aki pap is. Prokop a szerelem primá­tusa mellett kardoskodott. Káté így érvelt: „A szerelem szenvedély, kiváltója főleg a biológiai igény, mely köré glóriát von az emberi szív. Van egy égi, egy absztraktabb szerelem is, az meg olyan, mint a szivárvány íve. Főleg a hitből táplálkozik. Ren­dítsd meg a hitet, eltűnik a szivárvány.” „A szeretet több ezeknél, mert a bármilyen szerelem előtt és után is létezik, sőt, a megnyugvás ösvényein, a szerelmesek szerelme — ha egyetértésben együtt marad­tak — rendjére átlényegül tartós, sírig-tartó szeretetté. Nagyon sok embert szeret­tem és szeretek. Mindössze négy nőbe voltam életemben szerelmes, s bár a szerelem elmúlt, ma is szeretem őket, mind a néggyel tudnék élni, talán egyszerre is. Hogy ők tudnának ve1 "tudom.” A szeretet csl* ogy a szülő gyermekét szereti, ez nem múlik el, ez a halá­lig tartó érzelem. A remény - dum spiro spero — a háromság középső tagja, nem kevésbé fontos a másik kettőnél. A mélabú természetéből következik, hogy amíg az emberen élőskö­34

Next

/
Thumbnails
Contents