Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Nagy Gáspár: Nyári levél-hümmögés, zizzenés, amikor kertünkben a tetvek…; A halál beüzen… (versek)
Nagy Gáspár Nyári levél-hümmögés, zizzenés, amikor kertünkben a tetvek... (Egy tív évvel fiatalabb pályatársnak, aki virtuózán üzenget.) A játék! A tűzijáték! Az biza mindig a tűzzel játék! Mert a költészet már úgyis romocska, ha közben szép szaltók díszítik vagy bátor triplák, lehetne még s lehet a Világ szebbik mocska... De ez a tűz! S akire ráég az ország? Vagy az inge? Az egyszer majd kinek int be?! Tán az Ég-boltnak? Ha csöng a szájidék s dong a vastaps és ég a fül is, hisz nagy pofont kap. De itt megállnék... A honi hullákból szordínósabban zabálnék. Szóval sem ítélkeznék, várnék, míg őserdőnkben feltünedeznek a jó ösvények, allék.
/
