Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bálint Tibor: Az utolsó ítélet (regényrészlet)
- Önök népbíróság eló'tt állnak, vagyis a rögtönítélő katonai bíróság előtt, amelyet rendeletre hozott létre az új kormány! - kezdte az elnök, de Hamadius elhárítón intett.- Nem ismerek el semmiféle bíróságot a Nagy Nemzetgyűlésen kívül!- A Nagy Nemzetgyűlés feloszlott és az államhatalom megváltozott. Mi a Nemzeti Megmentési Front törvényei szerint ítélkezünk. Álljanak fel!... De a házaspár meg se moccant. Sőt, Hamudius kétkedőn mosolygott:- A Nagy Nemzetgyűlést az Isten sem oszlathatja fel. Olvassa csak el az alkotmányt!- Nem szükséges utasítást adnia erre; sokkal jobban ismerjük, mint maga, aki semmibe vette! Hamudius tagadón rázta a fejét:- Nem ismerem el ezt a bíróságot, és a továbbiakban egyetlen kérdésre sem válaszolok. Nicoleta ingerülten rábólintott:- És még csak alá sem írunk semmit, bármennyit jártassák is az urak a szájukat! Most az elnök az ügyészhez fordult:- Főügyész úr, kérem, tartsa meg a vádbeszédét! A főbb vádpontok pedig ezek voltak.- Népirtás: 64000 halott!-Teljes önkényuralom.- Az államgazdaság aláaknázása. Ezután az egyik védőügyvéd rábeszélő hangon fordult a vádlottakhoz:- Értsék meg, elsősorban az önök érdeke bevallani, megmagyarázni, miért tették mindazt, amit tettek! Az elnök helyeslőén bólintott:- Működjünk együtt, beszéljünk értelmiségiekhez méltóan, hiszen mindketten akadémikusok voltak, nemde?... Most a másik védőügyvéd igyekezett lehetőleg kissé megpuhítani a vádlottakat, figyelmeztetve őket a szabályokra:- Viselkedjenek úgy kérem, ahogy egy hivatalosan megválasztott katonai bíróság előtt illik, bármit is gondoljanak róla: álljanak fel!... A házaspár azonban továbbra is ülve maradt, mire az elnök látható sértődöttséggel intett a védőknek:- Ne fáradozzanak, ügyvéd urak! Az ország ínséges helyzetét nemcsak mi ismerjük, hanem minden tisztességes ember, aki itt raboskodott: gyógyszer, élelem és meleg hiányában tíz és tízezer felnőtt és gyerek halt meg. Az Elvtárs viszont huszonöt esztendőn át nem óhajtott szóba állni a néppel, amelynek a nevében szónokolt, és ímé, ma a bírósággal sem akar együttműködni... Bizonyára elfelejtette, hogy fényes palotákban lakott, hogy több repülőgépe, helikoptere, hajója és vadászkastélya volt, mint az angol királynőnek!... A nagy családok gyermekeinek fejenként tíz lejt adott a napi élelemre és három lejt cukorkára... Ezután a főügyész ismét felállt:- Elnök úr, szíveskedjék megkérdezni a vádlottaktól, kik rendezték meg a Be- ga-menti vérfürdőt, kik lövettek a fiatalokra a Palota-téren, kik hívták be és pénzelték a zsoldosokat? 11
