Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bálint Tibor: Az utolsó ítélet (regényrészlet)
az élelmet, lőszert, ágyúlövedékek csapódtak be a rejtőzködő ellenállók, lövészek fészkeibe, házak gyúltak ki sok városban, hullák hevertek a romok körül. Nem túl messze a második fólszállástól, a helikopter ismét leereszkedett, mert a pilóta úgy tett, mintha motorhibát észlelne. Az elnöki párt egy magánautó vette át, minden határozott cél és irány nélkül, aztán egy rendőrkocsiba tessékelték őket, hogy „biztonságos helyre” szállítsák, és a milicista kocsi egyenesen a közeli vásárváros laktanyájába hajtott be velük. Éjszakára páncélkocsiba bezárva altatták őket, és a laktanya parancsnokát fentről utasították: ha megtámadják a kaszárnyát, az elnöki házaspárt azonnal agyon kell lőni! Egyelőre azonban nappal hagyták csellengeni őket, hogy ne érezzék foglyoknak magukat, Nicoleta még a konyhára is betévedt, s undorodva emelgette a fedőket a hatalmas fozőkályhán. A szakács egy ideig szótlanul figyelte.- Ne tessék a tűz körül forgolódni, naccsád, mert veszélyes! - dörmögte végül. Nicoleta megmerevedett:- Hogy mondtad?! „Naccsád?!” Jó, hogy nem ténsasszonyt ejtettél ki azon a mocskos, kozmásszélű szádon! Utána erélyesen azt kérdezte:- Ha szabad tudnom, nekünk mi készül ebédre? Az Elvtárs a pontos étkezést szereti, és ahhoz is ragaszkodik, hogy tálalás előtt szakértők vizsgálják meg az ételféléket. Ezt jegyezd meg, te ganédomb! A főszakács valami durvát akart felelni, de tudta, hogy Hamudiusék többé nem ülnek asztalhoz, és hirtelen megsajnálta a nőt.- Önök a tiszti konyháról kapják az ebédet - lódította. - Finom tyúkhúsleves készül házimetélttel, süllő citromosán, vajas krumplival, továbbá lesz gesztenyekrém, déligyümölcs, eredeti törökkávé... De még be sem fejezte az étrend fölsorolását, amikor egy fegyveres katona jött Nicoleta után, egy másik pedig már Hamudiust őrizte az udvaron. Az Elnök elvtárs csak most döbbent rá, hogy a laktanya a fekhelyekkel és éjjeli edénnyel berendezett páncélkocsival nem a védelmüket szolgálta, hanem siralomház volt számukra, s mikor egy törzsőrmester is odajött a foglyokat kísérő katonákhoz, egy kis reménykedés rebbent meg benne.- Most ki az ország elnöke? - kérdezte suttogva. A törzsőrmester megmondta, ekkor Hamudius elsápadt, nagyot böffentett, s megállva egészen közel húzódott a magas, fiatal tiszthez. - Ha kisegít innen, ötmillió dollár üti a markát, és a hadseregben olyan rangja lesz, amilyet óhajt!... A törzsőrmester meghökkenve pillantott rá; átsuhant benne életének eddig legnagyobb lehetősége, de utána mosolyogva legyintett, mintha a volt elnökkel együtt most önmagát is sajnálná: de csupán pillantnyi kísértés volt ez, mert utána szinte dühösen intett.- Önnek nincs semmi esélye a szabadulásra! No, gyerünk, gyerünk, már várnak bennünket!... Egy nagyobb szobába kísérték őket, amelyet sebtében alakítottak át tárgyalóteremmé, s leültették egy kicsiny asztal mellé, a vádlottak padjára. Az emelvényen már jelen volt a katonai bíróság elnöke a kíséretével, odébb, egy szószék félén a vádat képviselő ügyész állt, kaiján nemzeti színű szalaggal, s az első széksorban a védelem ügyvédei foglaltak helyet. A csapat katonai helikoptereken érkezett a fővárosból. 10
