Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Bálint Tibor: Az utolsó ítélet (regényrészlet)

Hamudius komoran eltűnődött, mintha azt latolgatná, mivel enyhítsen az ínségen, végül így szólt:- Már utasítottam a belügyminisztert, hogy készítsenek minden felnőtt lakos kézírásáról mintafelvételt. Hamar megtudom én, kik azok a buzgó levélírók, és egy életre elveszem a kedvüket a firkálástól, ebben biztos lehetsz!...

Nicoletának csak tetőzte rosszkedvét az áruhalmozók leleplezése; napok óta ingerült volt, minden kérvényt, folyamodványt, amit eléje tettek, hogy továbbítsa aláírásra az Elvtársnak, visszalökött, s az a háromszáz beteg sem kapta meg a gyógyszeradagját, akinek naponta ettől függött az élete. „Hányszor mondtam, hogy ne zaklassák az Elvtársat mindenféle szirszarral? — ripakodott rá a közvetítőkre, s miközben azok kihátráltak, a nyomukba szórta sárga szemének szikraözönét. - Takarodjanak!” Az utolsó az egészségügyi miniszter volt, s alighogy kifordult ő is az ajtón, az asszony észbe kapott, hogy egy idő óta miatta nincs se éjjele, se nappala, hiszen a titkos tájékoztatóból megtudta: a magzatelhajtást tiltó kormányrendelet megbosszulta magát, és most őrajta csattan az ostor!...

Nyolc évvel korábban azt kérdezte az Elvtárstól: „Nem érzed megalázónak, drágám, hogy csak húszmillió ember fölött uralkodói? Igazán nevetséges! Még a lengyelek is két és félszer annyian vannak, mint mi! Olyan ez, mintha egy hajóskapitány mosóteknőben evezne az Óceánon, gondold csak meg!” Halkan, de gúnyosan nevetett. „Ha nem vetted volna észre, a szemünk láttára, az utcasarkokon árulják az antibébit, és mi mit teszünk ellene? Semmit! Pedig cselekednünk kell minél hamarabb! Meg kell tojóztatni minden fogamzóképes nőt, és aki várandós, annak hess fel a tojószékre, és le ne jöjj onnan, amíg ki nem költöd a fiókádat! És hogyne rendelkeznénk így, amikor a milicia még a vemhes teheneket is lajstromozza,’és gazdáiktól később joggal kéri számon a borjakat, a mi előírásunk szerint. Vagy talán a borjú fontosabb, mint az, hogy egy nagy és erős birodalom uralkodója légy, és az oroszok másként nézzenek rád?!”

Hét év után új iskolákat kellett építeni, új osztályokat nyitni, annyi volt a gyerek, mint búzatáblákban a veréb aratáskor; ezekben a napokban azonban a szaporulat visszaesett, a gyermekhalandóság pedig nőtt, Nicoleta dühöngeni kezdett, és kijelentette, hogy az országban már csak a cigányok szaporodnak.

De Hamudiust mostanában a romáknál is jobban gyötörte a növekvő adósság, a tizenötmilliárd dollár, amelynek csupán az évi kamata másfélmilliárd volt. Tanácsosai többféle megoldást sugalltak; az iskolások szedjenek csigákat, gyógynövényt, az erdészek, vadászok fogjanak élőnyulakat csapdával, mert a franciák jó árat fizetnek érte. Az útmenti gyógyfüvek azonban meg voltak fertőzve, a vadhajszában sok nyúl a lábát törte, s mert a tanítóknak nem adták meg a csigák kötelező méretét, az úttörők minden apróbbat is összehordtak, s az üres osztályokban egymásra halmozott csigák a zárt falak között hamar megbűzhödtek, s még a széthordásuk, elásásuk is gond volt később.

Ekkor a mezőgazdasági miniszter úgy vélte, az egyik megoldás az, ha a traktorgyárnak felét átalakítják szekér, hintó, s minden más lóvontatású kocsira. Minek nekünk évente ötvenezer traktor? - mondta. - A nyersolaj szüntelen drágul, az adósoktól nehéz behajtani a pénzt, mert nem kapják meg idejében az alkatrészeket, s így állnak bosszút a szállítón. Kaszálóink kövérek, takarmányunk is van elégséges, a díszes hintóknak pedig mindenütt találunk piacot, főként a gazdag kőolajtermelő országokban - folytatta.

6