Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bálint Tibor: Az utolsó ítélet (regényrészlet)
Bálint Tibor Az utolsó ítélet M A. vM. ikor az olaj hordónkénti ára tíz dollár fölé szökött, és az arab testvérek egymással megegyezve sok kutat lezártak, és az ipar minden csöppet elszippantott a csökkentett és akadozó szállítmányokból, a Sátán azt súgta Hamudius fülébe, hogy ürítse ki a gépkocsik benzintartályait, s borítsa sötétbe az országot, hiszen éjszaka úgyis alszanak az emberek, s ha lábon vannak is, jobb, ha nem látnak mindent. És nemsokára már városnegyedek merültek le a tintakék vi- lágtalanságba; a hazafelé igyekvők egymásnak ütköztek, bokáig süllyedtek a feltöredezett járdák tócsáiban, lányok, asszonyok támadó árnyakat gyanítva föl-fölsikoltottak itt is, ott is, fosztogatók szegeztek kést a sötétben kószálók- nak, felbátorodott csavargók nőket tepertek le és gyaláztak meg, garázdálkodók üzleteket, lakásokat törtek fel; két emelet között fönnakadt a lift, sebészorvosok kezében megdermedt a szike a műtőasztal mellett, ha ellobant a fény és csak pislogtak káromkodva; a mozik nem vetítettek filmeket az esti órákban, az operaelőadásokat délutánra tették, s mire besötétedett, kihalt a város: az emberek betoncelláikba húzódtak, előkészítették gyertyáikat, mécseseiket, s ha megszakadt az áramszolgáltatás, száz meg száz ablak mögött lobogott fel, s hajladozott ide-oda a sok apró láng, mintha óriási szomorúfűz ágain világítanának. Az öntözéses területeken üzemanyag híján berozsdásodtak a szivattyúk, tikkadtan vergődtek a növények aszály idején, ősszel a zöldségtáblák lábánál gúlába rakott vetemény, amelyet az úttörők és a katonák hordtak oda, befülledt és messzire árasztotta erjedt szagát, mert nem volt hajtóolaj a teherkocsiknak, hogy idejében elszállítsák onnan; az alma, körte, szilva pedig szőnyegként vette körül a gyümölcsfákat, néha a fagy is ott érte a földön, hiszen nemcsak a szállítóeszköz hiányzott, de ládákról sem gondoskodtak; a kukoricát megdézsmálták a csókák, varjak s a tolvajok, akik ezzel pótolták a kollektívtől zárszámadáskor kapott csekély részesedést. Hamudiushoz sosem ért el a pusztulás híre, s az ünnepélyes mozdulattal eléje tálalt eredményeket nézegetve, egy napon fölserkent, hogy annál is többet érjen el, és így szólt: — Mezőgazdasági forradalmat akarok, hogy a gabona, a zöldség- és gyümölcstermesztésben elérjük és túl is szárnyaljuk az öt legfejlettebb nyugati államot! Nehéz, ínséges napok voltak ezek, de a városlakók a téltől borzongtak leginkább, amely már a nyakukban volt. Az északi szél magas hótorlaszokat emelt a regátban és környékén, kocsikat temetett be, s megbénította a forgalmat; kenyér nélkül maradt a nép, a nagyok nem tudtak munkába, a kicsik iskolába menni. Hamudius azonban nem csüggedt el: belebámult az ablakból a szikrázó A Bábel tornya című készülő regény zárófejezete 4
