Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Bakonyi István: Az összegzés pillanata (Bereményi Géza: A feltűrt gallér)
ban nyer, ha fölfedezi magának a realista kismestert, s magában azt a lázadásból fele- ló'sségtudattá érett erkölcsöt, ami e kismester művészetéből kiolvasható. (Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994) Kronstein Gábor Az összegzés pillanata Bereményi Géza: A feltűrt gallér Bereményi Géza is elérkezett a részösszegzés pillanatához. A feltűrt gallér negyedszázados írói pályájának válogatott novelláit tartalmazza. Tudjuk róla, hogy milyen sokoldalú alkotó, hogy mást ne említsünk: Cseh Tamás dalainak egyik, s valószínűleg legfontosabb szövegírója is. Am ott sem kétséges, hogy az epikus jelleg mindent átitat. A nagyszerű dalnok történeteket énekel immáron hosszú évek óta. S ha Bereményi epikus alkat, akkor annál indokoltabb ez a könyv. Ami persze nagyon „irodalmi” is. Mindez már rögtön látható a nem túlzottan egyéni című kötetnyi írásban, az Irodalombéin. Itt a történet főhőse azt próbálja elhitetni nagymamájával, hogy ő aNyo- morultak szerzője. A svéd királyban sem szokványos az ötlet. Tehát ön reggel óta olvassa ezt a könyvet, melyben az én katonáim menetelnek északról délnek, a valahol három lappal odébb kanyargó Gyeszna felé.” - hangzik az egyik, sok mindenről árulkodó, tipikus mondat. így keveri az élet és az irodalom elemeit Bereményi Géza. Az ötletek remekbe szabottak, de művé is szervezi őket írójuk, mint pl. a Levelet Zs. asszonynak esetében tapasztaljuk ezt. Egy lengyelországi utazás után egy gőzfürdőben születik a levél (s a novella), s közben pontos rajzát adja Berményi annak a korszaknak, melyet éppen Cseh Tamással együtt oly sokszor elénk varázsolt már. A nagy északi autóstopok, a diákklubok, a vonzó lengyel lányok, Krakkó történelmi levegője, a tenger hangulatai tárulnak elénk - furcsa képzettársítások segítségével. Az emberi kapcsolatok már- már idillikusak, ám gyorsan lazulnak. Az álom hamar végetér, ha egyáltalán volt valamikor. Többnyire persze volt, s a mihő igaz emberi és társadalmi vágyakat tükröz, sokkal inkább, mint az Utolsó kör a vizen esetében, ahol egy sosemvolt motorcsónak a hamis „csali”. A lengyel történet emelkedet- tebb. „Ez a hely, ahol élünk - idézem levelem egyik állítását -, jól tudjuk, a drámai fordulatok helye, de tán sehol sem ilyen erős és élő a múlt, mint itt és közvetlen közelünkben. Történelmünket mintha ollók vagdosták volna darabokra - így látom gyakran.” - olvassuk egyik kiemelt fontosságú részletében. Az ilyen gondolatoktól persze nem lesz esszéizá- ló a mű, a sztori elsőbbsége vitathatatlan. Más korszakokat is nagyszerűen idéznek meg Bereményi Géza novellái. Fontos szerep jut az önéletrajzi elemeknek is, miként az Előhangbeai. Az időpont 1953. november 25., tágabban a Rákosi-korszak, szorosabban a híres angol-magyar meccs napja. A 6:3-é. Amolyan futballtörténelmi nap. Aztán egy gyors váltással egy kevésbé ismert és kevésbé fontos dátum: 1976. április 29., Firenze. Csupán a biográfia elemei kötik össze a két napot. Egyedi ötlet ez is, bár a hatás nem kifejezetten rendkívüli... A dokumentatív jelleg mindenesetre jól látható. S a novellák világa valahogy egymásra épül. Ez sem lenne így a személyes lét mozzatanatai nélkül; így találkozunk visszatérő figurákkal, Marival, Irénnel, Jannal, a krakkói grafikussal stb. Mindez nem jelez regényigényt, hiszen a művek őrzik szuverenitásukat. Ugyanakkor az életmű egysége így is érzékelhetőbb. Könnyű azt is észrevennünk, hogy Bereményi Géza írói világának egyik alapvető élményanyaga a család. Rögtön tegyük hozzá: nem valami idillikus formában! Gyarló ősök, életüket elrontó férfiak, a halál előtt sem megjavuló öregek játsszák a főszerepet. A temetés is inkább az emberi szerepjátszás, mintsem az őszinte és humánus gyász és részvét színtere. Van, aki nem tudja méltósággal viselni a csapásokat, a betegségeket. Ám, hogy a család kikerülhetetlen és elemi élmény írónk számára, az aligha vitatható. A negatív értékek túlsúlya inkább figyelmeztető érvényű: lám, másképpen kéne élnünk ezzel az ősi eséllyel. A családi élet válságának is nevezhetjük azt, amiről ezek az írások szólnak. Az ifjabb nemzedékek persze szabadabban és szabadosabban élnek, és élnek vissza helyzetükkel. Gyakrabban csalják meg párjukat, gyakrabban válnak. Ilyesfajta történet és helyzet bontakozik ki az Irén levelében, ahol a hagyományos irodalmi műfaj, a levél példás önelemzésre ad lehetőséget. 94
