Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Bakonyi István: Az összegzés pillanata (Bereményi Géza: A feltűrt gallér)
A kiragadott és fólnagyított életszeletek többsége átsugárzik a novellák hőseinek egész életére, tehát érvényesülnek a műfaj sajátosságai. Néhol az emlékezés a legfontosabb mozzanat, miként A régi házban mutatja. A helyszín egy különös kamaszkori szerelmi háromszöget idéz föl. Sorsfordító pillanatok ezek is. Persze a hétköznapiság prózáját úja Bereményi abban a korban, amikor ez a jelleg domináns, s az ember mégiscsak följebb próbál emelkedni erről a szintről. S ott a másik sorsfordító pillant, a kocsmában, ahová a nagypapa viszi el gimnazistává lett unokáját, afféle beavatásra. A följebb emelkedés akadályát látjuk itt. Modem széppróza ez - anélkül, hogy széttöredezne a hagyományos cselekményszövés. Az életérzések kifejezésében, a korhangulat megragadásában, a történelmi élmények át- tűnésében számít modemnek. Erőteljesen dolgozik e művekben az idő, változik minden. A változást néhol elégikusan, másutt szikárabban ábrázolja Bereményi. A kötetcí- madó A feltűrt gallér kötetzárásában sokféle összegzésnek lehetünk tanúi. Egy gimnazista lány betegségén és sorsán keresztül fedezhetünk föl általános dolgokat elébb, aztán összegzés ez abból a szempontból is, hogy az iskolai világ sűrítménye a teljes valóságnak. Ismételten részösszegzésről beszélhetünk tehát, hiszen Bereményi Géza prózája és egész pályája remélhetőleg számos újabb fordulat előtt áll még. (Seneca, 1994) Bakonyi István önarckép (1946) 95
