Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Szekér Endre: Buda Ferenc csöndországa (A Falak könyve verseiről)
széttaposott szabadság képe, a fájdalmas jajkiáltás, az „itt”-ben rejtőző magyar sors tragikuma - mind benne van ebben a verstöredékben. És ugyanakkor felfigyelhetünk a töredék egy-egy motívumának és a nagyobb versek néhány részletének azonosságára vagy hasonlóságára (pl. Tizenöt-húszéves halottak, Mécsesszemű remény, Kihűl stb.) - A második töredékes vers (Csitítanak kezdettel) a „fakó falak” alliteráló jelzős szószerkezettel utal a „csöndország” címre, az elhallgatásra. A harmadik és a negyedik verssor a sejtetéssel lep meg: az aszály és a csöpp patak, a némaság és a megszólalás, a csodálat és a csönd szerepel benne. Érdekes szószerkezet: „a csöndben kiszárad”, de itt az állítmány, a „kiszárad” az előző sorban lévő „csöpp patakra” vonatkozik. A költő figyel a rímekre: „csitítanak” - „fakó falak” stb. - A harmadik töredékes versben újra megjelenik a költő - mint egy szám, számadat a börtön nyilvántartásában (pl. a Tűnődöm című versben: 495808). Az itt lévő rab szélsőséges helyzetét az „élve vagy holtan” határozza meg. S mit tehet? Ordít, halkan kérlel, sír, hallgat? Mindegy. Lehet szegény, lehet gazdag, tarthatják angyalnak vagy ördögnek, mégsem számít ez sem. Ki védheti meg? Mi lesz vele? (Kiszolgáltatottsága talán a villoni refrénhez hasonlíthatna.) - A negyedik töredékes versben magányosságát, elkeseredettségét fogalmazza meg. Az ifjú hév és a korábbi forradalmi időszak mindenütt elmúlt. S ennek a tűznek csak a „hamvát” őrzi. Az összetett mondat első tagjában lévő magányosság érzését szembeállítja a második rész költői kérdésével. A sorsválasztás végletessége, a „tövig leégni” menthetetlen- sége vitatkozik benne. A négysoros szakasztól elkülönítve áll egy fájó felkiáltás: „Ne hagyjatok magamra!” A töredékes vers ellenére mégis zárt kompozíciót, teljességet érzünk e néhány sort olvasva. - Az ötödik kis vers valóban „töredék”, hiszen csak két sorból áll. A verssorok is rövidek: a két sorban négy szó található. Talán a modern költészet avantgarde törekvéseinek hatása is él a két jelzős szerkezetben, hiszen egymástól távolálló jelentések kerültek egymás mellé. A „kalapács” nem simogat, az „ablakrács” nem szabadít. De ha teljesen szabadon kezeljük a versben lévő szavakat, akkor még meg is fordíthatjuk a sorok első jelentését. Mert esetleg épp a simogató kalapáccsal szabadulhatunk meg az ablakrácstól. A rímek különösen, teljesen összecsengenek: a simogató a szabadítóval, a kalapács pedig az ablakráccsal. — A hatodik verstöredék - a bezártságra és a csendre figyelmeztet. Ez nem a természetes csend, - ez a „kötelező” csend. Bele kell nyugodnia a börtön csendjébe, a mindenkitől elzárt ember kényszerű csendjébe. A költő itteni csendje „csukott csend”, vagyis a becsukott ajtó elzárja a kinti világ zajától, ott marad egyedül a cella csendjébe zárva. - A hetedik töredékes vers - lezártnak tűnik, négysoros, keresztrímes. Vívódó hangú vers ez, melyben a páros és a páratlan sorok felelnek egymásnak. Benső drámát ábrázol: nyugtatja önmagát, állít és tagad, kérdést tesz fel, felszólít. Vibrálás, vívódás van ezekben a sorokban: mit tehet az ember? Tud-e kiutat? Nem tud végleges választ adni. - A nyolcadik verstöredék — komoly gondolatokat tartalmaz. A költő a maga szavait és másnak a gondolatait teszi mérlegre. Csalódik. A szavak olyanok, mint a hamis pénzek: értéktelenek, jelentésük nem az igazi. A metafora erőteljes, hatása egyértelmű. Mindnyájan arra kényszerülünk, hogy megmérjük szavaink értékét, - sugallja a költő. S most Shakespeare Hamletjének egyik jelenetét idézi fel rejtetten, mondatai közé ékelve. Amikor Hamlet találkozik Poloni- usszal a második felvonásban, és a bölcs és a bolond beszédet keveri, - többek közt figyelmezteti őt a becsületességre. („Az hát, uram; becsületesnek lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.”) Polonius megdöbben Hamlet szavain, és így szól: „Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” Buda Ferenc ezt a shakespeare-i mondatot fordítja meg: „Őrült rendszer, de van benne - beszéd.” A költő szellemesen vall e hamis perekkel, igaztalan törvényekkel, áltudománnyal stb. jellemezhető „őrült rendszerről”. Itt a vers az igazi szavak 58
