Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Pomogáts Béla: Nemzet és polgárosodás (Utat tévesztettünk megint?)

ban új polgárosodás kezdődött, s mint Németh László vagy Erdei Ferenc erre több alkalommal is rámutatott, igazából ekkor kezdődött meg a magyar vidéki társada­lom, így a magyar parasztság polgárosodása. Ez a vidéki-falusi polgári fejlődés igen nagy eredményekkel kecsegtetett. A magyar társadalom legfontosabb rétegeinek (a „középosztálynak”, a kisiparos­kiskereskedő rétegnek, a szakmunkásoknak és a módosabb parasztságnak) az élet­módjában, értékrendjében és mentalitásában egy bizonyos „polgári kód” érvénye­sült, és a nemzeti függetlenség hagyományos vágya mellett a társadalmi tudatnak ez a „polgári kódja” alapozta meg azt a csendes ellenállást, amelyet a magyar társa­dalom a kommunista korszakban tanúsított a rákényszerített ideológiával és gaz­dasági-társadalmi struktúrával szemben. Ez a kettős törekvés: a nemzeti független­ség és a polgárosodás akarata nyilvánult meg az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, illetve azoknak az intézményeknek a tevékenységében is, ame­lyeket a forradalom létrehozott. Végül ugyancsak a viszonylagos jólétben és szabadságban élő ember, azaz a pol­gár ideálképének mentális „kódja” indította meg és vezérelte a Kádár-korszak utol­só két évtizedének csendes polgári fejlődését, amely már a nyolcvanas évek második felében, a történelmi változások előestéjén egy „kvázi” polgárosult társadalmat ho­zott létre, ha nem is a látható politikai szférában, de a gazdaságban és a kultúrá­ban. A Kádár-korszak utolsó másfél évtizedében a magyar társadalom, az ortodox kolhoz-ideológia nyomása alól felszabadult vidéki, falusi társadalom is, igen nagy léptekkel haladt előre a sajátosan magyar polgárosodás útján, amely természetesen nem felelt meg a polgári társadalom nyugati normáinak, de élesen elütött a szovjet típusú kelet-európai társadalmaktól. Ennek a csendes polgári fejlődésnek egyelőre alig ismerjük (mert nem vizsgálták meg és nem írták le) a gazdasági hátterét, a po­litikai, kulturális és mentális következményeit. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez a csendes polgárosodás robbant ki teljes erő­vel a „rendszerváltás” után, midőn a magyar társadalom, igaz, számos ellenszenves és felháborító kísérőjelenség mellett, lényegében mégis polgári társadalommá ala­kult. Ez a felemás, sok tekintetben csonka és gyakran rosszul működő polgári társa­dalom a történelmileg fejlődésre ítélt hazai polgárosodás kerete és bázisa. Ennek a polgárosodásnak a stratégiai irányai egyelőre nem eléggé ismertek: elképzelhető több történelmi forgatókönyv is, magát a polgári fejlődést viszont már aligha lehet visszafordítani. Csak erőszakkal lehetne, mint 1947-1948-ban vagy 1956 után, en­nek az erőszaknak azonban nincsen sem belső, sem külső bázisa. A polgári fejlődés politikai vezető ereje ennél a társadalmi polgárosulásnál kevés­bé fejlett, kevésbé szilárd és kevésbé működőképes. Az 1989-1990-es rend­szerváltozás után a fellépő új politikai erők egyöntetűen a polgári fejlődést kívánták elősegíteni, és csupán az akkor történelmi válságba került Magyar Szocialista Párt hirdetett nempolgári, hanem inkább „reformszocialista” elképzeléseket. Az 1990-es választások alkalmával a polgárosulás stratégiája (és politikai víziója) mindeneset­re 90 %-os választói támogatást kapott, és akkor teljes bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy a polgári fejlődésnek Magyarországon nincs alternatívája. Ilyen al­ternatívát sem a jobboldali, sem a baloldali szélsőségek képviselői nem tudtak felkí­nálni, s ha felkínálták volna, a társadalom ezt nem fogadta volna el. A választások után azonban gyorsan polarizálódott a hazai politikai küzdőtér: a „nemzeti liberalizmust” hirdető konzervatív pártok a középről jobbfelé, az „európai liberalizmust” hirdető pártok pedig a középtől balra mozdultak el, és csak a Fiatal Demokraták Szövetsége választotta jóval később, éspedig nemcsak megkésetten, hanem súlyos taktikai hibákat elkövetve, az 1994-es választások előtt a politikai „közép” helyzetét, egyszerre a „nemzeti” és a „liberális” eszményeket. A végsőkig el­43

Next

/
Thumbnails
Contents