Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Borisz Hrisztov: Apám sírjának áthelyezése; Égi jel; Macska az úton; Az ember a sarokban (Utassy József versfordításai)
Borisz Hrisztov Apám sírjának áthelyezése Nagymesszi falu - kicsike élet... Egész nap róhatod sarát. Kő kő mellett, sírkő sírkő mellett. És a legvégén ott az apám. Majd nyugalomban az ásó pendült gyertya hunyorgott füstbe veszőn. És mama könnye csöndbe leperdült: „Irgalmazz Istenem... Teremtőm... Bocsáss meg, mert tudnod csakugyan kell, hogy éltem én ezalatt - Üres ruhák, szobák felesége, kölykök, siket szomszéd napra nap. A ház rozoga. A kecske vad. Sőt! Nyár suhogatja rád a sarlót - ebédig túrod a puszta mezőt, és mások ajtajával bajlódsz. És könyörögsz a domború földhöz, hogy tejet adjon vér helyett. S nem tudod azt, ama sarok mögött ember vagy toportyán tévelyeg. Az üres asztalt hőn bogarászod ágyban a lábad húzod össze. S a gyerekekkel sorra bejárod a nagy éjt, küszöbről küszöbre. Egy kicsi Láda - hát ennyit ér-e minden, amit ígértél vakra - hogy poharadnak legyek hitvese, te meg a könnyeimnek atyja. Eljöttünk, hogy elvigyünk magunkkal a városban megöl a bánat. De eme zöld vizet ki öntötte bor helyett ebbe a pohárba. Mind, ami elszakadt, befoltozzuk a fiúk immáron jól vannak... Megvan-e mindened - nézd, elhoztuk fésűd, ceruzád, cigarettádat? Van órád - lélegzik a mutató. Egy-két dolgot helyezek ide tán...” 19
