Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kovács István: Az utolsó önarckép; A Keresztek dombja Litvániában (versek)
A Keresztek dombja Litvániában Búcsú-forgatag az országúiról nézve. Mennyeknek feszülő körmenete közelről. Kiforgatott sírok, templomok emléke. Csecsemő és gyermek, fiatal és felnőtt Keresztjét cipelve a föld, dombbá görnyedt. Tölgyes koronázta a pogány időkben... Meg-megtértek hozzá a kereszténységből. Ezért emelt itt a lovagrend őrtornyot. A reménytelenség emlékhelye később, Amikor a puszta remény is tilos volt. Országos ravatal készül az ős dombon. Országos ravatal... Vagy országos ünnep? Dúcos kereszteken nap, hold, kígyó, csengő. Tövükben városok, falvak mécses-lángja. Mennyeknek feszülő körmenet közelről. Feszület-körmenet..., de sehol egy ember. Felhő-bordás égbolt..., hol az ébredő nap Lándzsaszúrás-sebhely. Önarckép (1912) 13
/
