Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Gömöri György: Nyugati magyar írók (Közösségük és közönségük)

ak! Kihasználta ezt a lehetőséget meghívásaival Szépfalusi István és a londoni Szepsi Csombor Kör is, 1969 és 1979 között Angliában megfordult számos erdélyi író, s én is többször jártam Romániában. Ugyanakkor Cs. Szabó Lászlónak Veress Dániellel folytatott (és nemrég egy magyarországi folyóiratban közreadott) levelezéséből kitetszik, hogy Csé először Kolozsvárra, nem Budapestre szeretett volna „hazalátogatni” és 1976-ban egy írása meg is jelent a kolozsvári Korunk-ban! Sajnos a nyolcvanas évek elején ezek a lehetőségek rohamosan beszűkültek; amikor Illyést és Nagy Lászlót kitiltották az erdélyi magyar folyóiratokból, már a nyugati magyar írók sem jelenhettek meg ugyanott.

Mielőtt még a kritikai visszajelzés kérdésére terelném a szót, megpróbálok adatokat találni a nyugati magyar írók számszerű jelenlétére. Hány író működött, működik a magyar diaszpórában? Az 1957-ben alakult és 1961-ben megszűnt Magyar írók Szövetségének Külföldön 1958 októberében mintegy 118 tagja volt, ezek sem mind a szépirodalom művelői (lásd: Az Irodalmi Újság levelesládájából, 1957-1989, Budapest, 1993, 229 lap). Később Borbándi Gyula 1975-ös tanulmányában az Új Látóhatár-ban összesen 363 magyar íróról beszél Nyugat-Európában és Amerikában, de ez a szám egészen biztosan túl magas, hiszen benne van minden közíró, szakíró, de még természettudós és filozófus is, aki valaha valamit is kiadott magyarul. Hogy hány nyugati magyar író volt Borbándi tanulmánya idején arról még lehet vitatkozni, de azóta sokan elhunytak és a Budapesten kiadott A magyar irodalom évkönyve, 1989 már csak 174 élő író nevét adja meg a „nyugati magyar írók” címszó alatt. Ezek közül 1994-ben tizenketten már nem élnek, többen hazaköltöztek Magyarországra (érdekes kérdés: ha valaki 33 évet emigrációban töltött, s utána hazaköltözik és személyi igazolványt kap, „nyugati” magyar író marad továbbra is, vagy megszűnik az lenni?) ha tehát azt mondjuk, jelenleg másfélszáz író alkotja a nyugati magyar irodalom törzsét, közel járunk az igazsághoz. A századfordulóra persze ez a szám még tovább fog csökkenni, s lehet, hogy (amennyiben a hazai parlamentáris demokrácia normálisan működik) 20-30 év múlva maga a fogalom is érvényét veszti — maradnak és lesznek Nyugaton alkotott magyar irodalmi művek, de nem lesznek már nyugati magyar írók.

Ennek a ma még létező irodalomnak szinte kezdettől fogva volt egy gyönge oldala: hiányzott belőle az irodalomkritika, amelyik jól-rosszul, de általában meghatározza egy-egy irodalom éppen érvényes értékrendjét. Magyarán mondva, a legtöbb magyar kritikus nem főállásban az, lapnál, vagy könyvkiadónál, vagy éppen egyetemen dolgozik, s nem csupán kritikákat ír, hanem jövedelmét kiegészítik a sajtóban közölt írásai, illetve kiadóknak készített lektori jelentései. Nyugaton is elképzelhető, hogy egy magyar író másnyelvű könyvkiadónál helyezkedjék el, de az bizonyos, hogy főállásban nem magyarul fog írni, vagy tanítani, s ahhoz, hogy magyarul is írjon (kritikát) különleges ösztönzésre, vagy baráti elvárásra van szüksége. (Itt azért még megemlíteném, hogy kezdetben a londoni, majd párizsi Irodalmi Újság még tudott fizetni munkatársainak, s csak valamikor a hatvanas évek végén hagyta abba „objektív nehézségek” miatt ezt a jó szokását...) A Béládi-Pomogáts-Rónay-féle 1986-os kézikönyv a nyugati magyar a kritikáról szólván nemcsak arra mutat rá, mennyire esetleges, hogy egy könyvről írnak-e vagy sem (rendszerint felkérték a szerzőt, hogy javasolja: kivel írassanak könyvéről), hanem azt is említi, a műkedvelő vagy silány minőségű kiadványok elleni egyetlen védekezés azok agyonhallgatá- sa. Ez valóban így volt - hacsak nem éppen pamfletét akart valaki írni egy-egy különlegesen bosszantó könyvről. Ennek ellenkezőjét viszont - X.-nek sok barátja és kapcsolata van, tehát mindegyik barátjával irat kiadványáról — szinte lehetetlen volt megakadályozni. Mint ahogy azon sem lehetett segíteni, ha egy abszolút dilettáns irodalomszervezővé tolta föl magát és így „teremtett” pénzt magyar könyvek

83