Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Balázs Attila: Mukkholc kapitány és Gordonka - kenguruval (elbeszélés)
Segíteni kellene a kicsi Emmán, aki - azzal együtt, hogy nagyon féltékeny Jo- lánkára, egyszer már valami pókot is rakott a Jolánka párnájára - igazából nem találja a helyét. Emma nagyon bonyolult lélek. Állandóan a nagymamit keresi, meg az apját, akiről ugyan nem is lehet olyan nagyon sok „penetráns” emléke... George olyan kitűnő apa, hogy nagyítóval nem lehetne találni jobbat, mégis... Hiába masszírozzuk a gyerek talpát... Meg mesélünk neki mindent. Nyomkodjuk a fül érzékeny pontjait, nem megy. Egyszerűen: a gyerek nem akar felejteni. Csak sír. Órák hosszat. Mit tegyünk? Véletlenül, egy ismerőstől kaptuk meg a címedet. Hogy vagy? Már szinte minden reményünk benned van. Tudjuk, nehéz az élet, főleg most, de arra gondoltunk, hogy netalán kapcsolatba lépnél Ivánnal. Ha netalán írna pár sort a gyereknek. Ha valamit hazudna, hogy esetleg rövidesen meglátogatja; George még az utat is kifizetné, mindegy, egyébként. George nem féltékeny, még munkát is találna Ivánnak. Ha az tényleg, amilyen nagy rozmár, mégis lobbanékony, ugyanakkor mozdíthatatlan, ha netalán... írok itt neked (Jaj, Neked!) összevissza. Nem tudnád valahogy jelentkezésre bírni Ivánt? Úgy tudjuk, legutóbb Szegeden keveredett valami aranyügybe. Kihúzta magát? Ismered Ivánt? Persze, hogy igen. Palicson is többször söröztetek. Most mi van arra? Csupa rémségeket hallunk. írjál! Legjobb lenne, ha Emma el tudná felejteni Ivánt. HAT EL LEHET FELEJTENI IVÁNT? Úgy látszik, nem lehet - értettem egyet csendben, aztán összegyűrtem a borítékot, hogy kisvártatva gondosan kisimítgassam. Bevallom, sokáig kerülgettem Lévay Emma kissé zavaros levelét. Tulajdonképpen nem tudtam mit válaszolni rá. Iván „aranyügyéről” nem tudtam semmit. Miről írjak? Magamról? Hisz nem arra kíváncsi. A háborúról? Megszöktem előle. A palicsi gyűjtőtáborról? Csupán hallomásból ismerem, s amúgy minek terheljem vele? A pesti mozik és színházak műsoráról? Talán ez lenne a legcélszerűbb. Meg arról is írhatnék, hogy manapság én is masszírozom néha a talpam egy szakkönyv utasításai szerint, de nem tapasztalok lényeges javulást. Maga a masszírozás jól esik. Ha közben lehunyom a szemem, akár Áusztráliába képzelhetem magam. Amúgy meg mostanság nagyon rossz a csillagok állása, blabla... Mikor is ment ki? Tudja-e, hogy Sziveri János meghalt? Hogy rengetegen elmentünk a Vajdaságból, s rendesen már azt sem tudjuk, ki hol van. Metellus Cimber felől évek óta nem hallottam semmit, pedig anno vele sörözgettem leginkább, nem Mukkholc kapitánnyal, akiről most hirtelen megbízható adatokkal kellene szolgálnom. Szolgál a frász! Leggyakrabban elegem van mindenből. Ha esze van, Mukkholc is felszedte a horgonyt, s elhajózott valahová valamelyik kedvenc lemezével együtt. Netalán Szegeden túlra... Akár Dominikába, ahol a szabadkai Lálity Pista rendező mostanság szakácskodik, vagy Franciaországba, ahol Cascáék igyekeznek bodogul- ni, megjegyzem, az enyémnél - olybá tűnik - nagyobb sikerrel. Talán nekem is messzebbre kellett volna szaladnom, az „anyám picsájába”, s akkor talán nem kellene itt „kompromittálnom magam” néha. Mennyivel jobb lenne, nem? írjam le, hogy egyszer majdnem „elmentem” tőle az ágyban, amikor róla álmodtam, s most szeretettel üdvözlöm George-ot vagy kicsodát? S hogy éppenséggel nekem is fizethetne egy utat, mert, mondjuk, kínomban tanulmányt 16
