Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Balázs Attila: Mukkholc kapitány és Gordonka - kenguruval (elbeszélés)

Nem, ezt nem mondhattam. Mindenki más mondhatta volna, de én nem. így utaztunk még két állomás erejéig. Azt hiszem, Topolyáig. Ott aztán nem bírtam tovább - hogy csak a kukoricafóldeket meg a napraforgófóldeket meg a bakter- házakat és egyéb -, s akkor végül kicsiny, feszes keblének szegeztem a hosszan érlelt, az izgalomtól majdnem reszketegre sikerült, ám egyetlen evidens kérdést:- Ne haragudjon, hogy zavarom, de mit olvas?

A táj mintha egy pillanatra ledermedt volna az ablak előtt. A lány kissé letolta szemüvegét. Pillanat erejéig... Pillanat, pillanat! Akárha picit összezavarodott volna, de rögtön összeszedte magát, s csaknem fennkölt hangon ezt válaszolta:- Regényt. Egy regényt olvasok!- Nem bűn az - nyugtáztam nyájasan. - Én is szoktam. Miről szól, ugyan, az a regény? Látom, magyarul olvas...- Hát igen... Szerelemről szól. Meg emberekről. Kicsit bonyolult, de nagyon szép.- Szép?- Hát, olyan furcsán szép. Nem mindig érthető, de valahol nagyon szép.- Szabad? — nyújtottam a kezem. - Megnézhetem?- Tessék.-Annyi hülye írt már szerelemről meg emberekről - jegyeztem meg epésen. - Ez legalább rendes szerelemről ír?

A lány erre nevetni kezdett. Az az érzésem támadt, hogy holmi bunkó parasztnak néz, akinek magyarázni lehetne, de talán nem is éri meg. Szótlanul nyúlt a könyvért, hogy adjam vissza, amikor a vonat hirtelen fékezni kezdett. Olyan erővel, hogy ez a gyönyörű lány majdnem az ölemben kötött ki. Ordítozás hallatszott valahonnan, majd lövés, aztán csend. Kisvártatva észbontó női sírás. Valakit elkaptak a rendőrök? Valamiért. Vélhetően az illető már nem szalad túl messzire. Odacövekelték? Legalább működik a rend hatalma. Miért? Mégiscsak és megintcsak pár liter tiszta alkoholért és egy téves mozdulatért?

Később derült ki, hogy egy lengyel csempész - mert másnap elolvastam az újságot -, esztelen figura a rendőrökre kést rántott. Golyót kapott a hasába. A „pólyák” még két napig élt a szabadkai kórházban, s közben átkot szórt az egész országra. Szomorú dolog.

A vagon lépcsőm lesegítettem a lányt, aki odalenn pár másodpercig az övét igazgatta, majd egy hatalmas, rá várakozó férfi figura mellére omolt. A leány bőröndjét letettem melléjük, s elindultam befelé az állomásra, tulajdonképpen a kijárat felé. Senki sem köszönt utánam. Kissé kesernyésen becéloztam a szabadkai színházat. S a klubig meg sem álltam. Ott aztán ismerősökre akadtam. És akkor hát: folyt az élet tovább, miközben a szabadkai állatkert legnagyobb páviánja is biztosan elment már lefeküdni.

SUBOTICA BY NIGHT.

Utána - akárcsak Szarajevóban - szereztem egy hotelszobát. Mi is volt mi előtt, s mi után? Szarajevóban általában az EUROPA, vagy a BEOGRAD szállóban aludtam. Szabadkán a PÁTRIÁBAN. És így tovább.

Ez már tényleg nem fontos.

Csak a reggeli kávé illata: akárha olyan lett volna, mint Szarajevóban.

8