Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Kovács András Ferenc: Alekszej Asztrov versei (versciklus)
Kovács András Ferenc Alekszej Asztrov versei Fordítottam Andrej Preobrazsenszkij moszkvai közlése alapján - Baka Istvánnak és Király Lászlónak küldöm Monsieur Bulgakovnak Ám ugyanakkor Vszevolod Emiljovics Mejerhold, Konsztantyin Szergejevics Sztani- szlavszkij és Gavril Nyikolajevics Tupojszkij szíves figyelmébe is ajánlom Kérded, barátom: „Üsse kő! Mi bánt?” Kevés a jó vers... Túl sok itt a várta. Sintért, házmestert, rettentőivánt, Hű rendőrspiclit csődít, hív a Pártba Haszonleső kor... Megtűrt, nem kívánt Lettünk: szajhák szemérmén szende párta. Ügybuzgóbb ürgék ülnek fent Divánt, Törvényt fölöttünk... Mindenféle gárda Rohangál le s föl... Csörtet és szerez. Csak képmutatók cselszövése ez... Rég sejthető, mert egyre megy talántán: Miként bukott a rémült proli el, S miért köpött vért értünk Moliére, Midőn a szcénán megjelent a Sátán! 4
