Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Martos Gábor: Összetört (a) Pótszék

A bemutató helyett megtartott főpróbán - először megy le megállás nélkül az előadás! - háromszáz gyerek ül a nézőtéren... körülbelül öt percig. Onnantól ugyanis valamennyien a színpad elé húzódva, egymás hegyén-hátán tolongva izgulják végig Berci és társai harcát a gonosz Utolsó Szaurella királynő ellen. Izgulják... és értik végig. Merthogy - a helybéliek minden korábbi félelme (és ebből fakadó ellenállása) ellenére - még a gyerekek fejlett igazságérzete sem tudja megkérdőjelezni az előadás drámai csúcspontját, amikoris az addigi „emigráns” Bercinek barátja szerelmének a megmentése érdekében mégiscsak le kell paktálni a „hatalommal”: ki kell mondania a horgasorrú, hegyes állú, pengeszájú királynőről, hogy „Te vagy a legszebb”... Hazudnia kell, de miérti Nos, a kolozsvári gyerekek (éppúgy, mint korábban a Pinok- kió nehéz érzelmi feladványait néző szolnokiak) tökéletesen megértették a morális miértet: néma csendben, pisszenés nélkül, visszafojtott lélegzettel nézték végig kedves hősük kényszerű megalázkodását. (Csak amikor már - a történet továbbfordultával — maga a királynő harsogta diadalmasan a színpadról, hogy „Én vagyok a legszebb!”, akkor szólalt meg egy félénk kis hang a nézőtér sötétjéből, hogy „A faszt!”... Lehet, hogy ezt a maga sajátos módján megtett kis „ellenállást” az ifjú nézőcske már Bab Bercitől tanulta el az előadás során?)

A díszlet - minden korábbi nehézség ellenére - végül is működik (bár Mózes az utolsó pillanatban kihagy belőle egy fontos és látványos effektusnak szánt, ám addig még soha el nem próbált elemet); az előadás első felvonásának záróképe pedig egyenesen ritka színpadi látványosság: a gonosz királynő katonái által szétvert színpad romjain, a világítóan kék háttér előtt szinte csak fekete sziluettként látszódva, egyedül, magábaroskadban ül egy kopott télikabátos öregember, s fentről, csak őrá, gyönyörűen megvilágítva, szállingózni kezd a hó...

A siker a premier helyetti főpróbán, s majd az elhalasztott bemutatón is hatalmas; a színészek egy része, mindenekelőtt a főszerepet játszó fiatal és nagyon tehetséges Bíró József boldogok a „kívülről” jött, invenciózus rendezővel végzett közös, s számukra is új ízeket nyújtó munkától. A második előadásra (!) a színházba visszatérő igazgató tehát még ott, rögtön a nézők hosszantartó tapsának elülte után, azonnal szívesen hívja meg máris újabb rendezésre Mózest Kolozsvárra.

* * *

Erre az újabb munkára az évad második felében, 1993 tavaszán kerül sor. Mózes a közbeeső időt részben munkahelyén, a szolnoki színházban tölti (ám ott-tartózkodása szinte csakis arra ad alkalmat, hogy végleg elmérgesedjen a viszonya az igazgatóval, aki most - még egykori „majd meglátjuk” ígéretét is feledve - már hallani sem akar arról, hogy Mózes rendezzen a színházában), illetve részben Kecskeméten igyekszik a Pótszék Egyesület munkáját valamilyen alapítványi formában végzett, szélesebb körű művészeti tevékenységgé átalakítani, abban a reményben, hogy így könnyebben tudhat támogatást szerezni a csoport további működéséhez. És közben persze készül az új kolozsvári bemutatóra, Molnár Ferenc: Doktor úr című zenés bohózatának színpadraállítására.

* * *

(Ezen a ponton azonban a krónikás - aki pedig ekkor már több mint tíz éve kíséri baráti figyelemmel a Pótszék Színpad minden előadását, illetve Mózes István egyre „profibbá” váló rendezői pályáját - be kell vallja, hogy nagy bajban van: most már soha be nem pótolható mulasztásokat elkövetve nem látta Mózes ezt követő három rendezését; az innentől számított egy év történetének leírásakor tehát csakis a puszta tények közlésére szorítkozhat.)

A kolozsvári Doktor úr - melyben ezúttal a színház legjelentősebb művészei játszanak, s az előző Mózes-rendezés sikerét látva, most már hatalmas kedvvel a rendező irányítása alatt - megintcsak nagy sikert hoz. Ráadásul a próbák alatt a rendező számos barátot szerez magának, nemcsak a vele dolgozó színháziak, hanem a helybéli fiatal irodalmárok, zenészek és képzőművészek közül is, azaz úgy tűnik, igazi szellemi otthonra tadál a Szamos-parti városban. Mindezek után igazán nem meglepő a színház igazgatójának újabb meghívása a következő évadra is egy rendezésre.

Erre azonban egy kicsit még mindenkinek várnia kell, hiszen közben idehaza is újabb munka várja Mózest: ezúttal a Békéscsabai Jókai Színház vezetősége hívja meg, s megint - nyil84