Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Gáll Ernő: A romániai Magyar Népi Szövetség forrásvidékén

A bécsi döntés kettévágta Erdélyt, s míg Dél-Erdélyben a illegális MADOSZ politikáját alapvetően a román Hitler-ellenes erőkkel való együttműködés határozta meg, a Magyarországhoz került Észak-Erdélyben a ragaszkodás a Vásárhelyi Hitvalláshoz addig ismeretlen feltételekhez való alkalmazkodást, új harci modor kialakítását igényelte. A visszacsatolás után a Korunk nyilván többé nem jelenhetett meg, ám az ún. Korunk-csoport nem maradt tétlen. Az aktív baloldalnak súlyos csapásokat kellett elszenvednie, hiszen a DEF (a defenzív osztály) 1941-ben több száz antifasiszta ellenállót tartóztatott le és csukatott börtönbe, de a szabadon maradtak új szövetségesek után néztek. A cselekvés ki nem próbált formáit kutatták fel. Egyesek a népi írók balszárnya, mások a szociáldemokrácia felé tájékozódtak. Eltek a demokratikus sajtó kínálta publicitás szűk, de mégis nyilvánosságot biztosító lehetőségeivel.

A volt madoszistákat és Korunk-munkatársakat az 1941. március 15-én a Szovje- túniótól visszajuttatott 48-as zászlók hazatérése alkalmából Kolozsvárott rendezett gyűlés szervezői között találjuk, s ez a rendezvény - néhány hónappal a Szovjetúnió megtámadása előtt - bátor háborúellenes tett volt. A Hitlert kiszolgáló körök terveit zavarhatta.

A háború vérzivataros éveiben, tömérdek kockázat és veszély közepette, a legkülönfélébb nehézségekkel küszködve építették ki a MADOSZ Eszak-Erdélyben maradt vezetői - a „korunkistákkal” együtt - azokat az új kapcsolatokat, amelyek végül közülük többeket is az 1943-as Szárszói Konferencia felé tereltek. Egy évvel ezelőtt, a konferencia 50. évfordulóján egyetértőén idéztem Borbándi Gyulát, aki az 1993-as Szabédi-napokon Kolozsvárott tartott előadásában a Vásárhelyi Találkozó és a Szárszói Konferencia közötti interferenciákat mutatta ki.9 Érintkezési felületek potenciálisan is léteztek, s az erdélyiek már előzetesen ezek mentén tevékenykedtek. A tengelyhatalmaktól való elszakadásra, a háborúból való kilépésre, az ország függetlenségének helyreállítására és komoly társadalmi reformokra irányuló törekvéseiket a 48-as Erdély című antológiájukban támasztották alá eszmeileg. Kossuth és Petőfi örökségére hivatkozva, a különböző irányzatokat képviselő 18 szerző a szomszédos népek aspirációira is figyelő nemzettudatot kívánta táplálni.10 11

E korszak küzdelmeinek és megpróbáltatásinak első és mindmáig legtöbb tényt feltáró kutatója (még ha adatai természetszerűen kiegészítésre, egyes értékítéletei átértékelésre szorulnak is), Csatári Dániel hírt adott Józsa Béláék, az akcióba lendülő Békepárt ama tervéről, hogy egy új Vásárhelyi Találkozót hívjanak össze (Tamási Áron rokonszenwel fogadta a kezdeményezést), s ugyancsak az ő búvárkodásai nyomán tárult fel, hogy a kormánytámogató Erdélyi Párt soraiban is jelentkezett a németellenes erők összefogását szorgalmazó irányzat. A párt elnöke, gróf Teleki Béla és köre közeledett a demokratikus hazafiságot kifejező együttműködés gondolatához, s ennek a fejleménynek az MNSZ előtörténetében is szerepe lesz.11 Ebbe a folyamatba tartozik még Józsa Béla és Mikó Imre (abban az időben az Erdélyi Párt országgyűlési képviselője) levélváltása; a néhány hónappal később meggyilkolt Józsa Béla akkor még a „közös dolgaink” rendezésére, az erdélyi és du9. Gáli Ernő: A Vásárhelyi Találkozótól a Szárszói Konferenciáié, Forrás, 1993, 12; A Hét, 1993, dec. 17. 24.

10. Vő. Gáli Ernő: A Vásárhelyi Találkozótól a Szárszói Konferenciáig, Forrás, 1993, 12.

11. Csatári Dániel: Forgószélben, Bp. 1969, 288, 312-313, 306-307.

78