Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Gáll Ernő: A romániai Magyar Népi Szövetség forrásvidékén

navölgyi összefogásra szólította Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című fontos mű (1932) szerzőjét, aki nyitottnak mutatkozott.12

* * *

Becserkészett forrásvidékünk nem kies, csendes ligetben, valaminő védett rezervátumban fekszik, hanem olyan geopolitikai közegben, ahol nagyhatalmi érdekszférák, hódításra, befolyási övezetek létesítésére irányuló tendenciák ütköztek és ütköznek egymással. Éppen ezért az MNSZ létrejöttének közvetlen előzményeit is csak e világpolitikai összefüggésekbe ágyazottan eleveníthetjük fel. Számolnunk kell a Komintern feloszlatásával (1943), a nyugati szövetségeseknek tett engedmény tényével, s egy ellehetetlenülési folyamat következményével, valamint - a kommunista befolyást hordozó - már említett Békepárt színrelépésével. Ha a háborús viszonyok miatt is magára utalt szervezet játéktere, „autonómiája” bővült is, ne tévesszük szem elől, hogy Jalta után ebben a térségben a győzelmesen előretörő Szovejtúnióé, a Vörös Hadseregé volt végső fokon a döntő szó. Ne feledkezzünk meg a Churchill-Sztálin egyezségről (1944 október), amely százalékok szerint osztotta fel Kelet-Európát s a Balkánt. Eden és Molotov még korrigálta az arányokat s így Románia és Magyarország szinte teljesen a szovjet befolyás zónájába került.13

Márpedig a sztálini birodalom sem átallotta, hogy Erdély kérdésében a divide et impera taktikájával is éljen. Ismeretes, hogy a románokkal kötött fegyverszüneti egyezmény 19. cikkelye (1944 szeptembere) nyitva hagyta a végleges román-magyar határ kérdését, Bennett Kovrig pedig a magyar népi demokráciáról szóló könyvében arról ír, hogy a Szovjetúnió fontolgatta egy független Erdély létrehozását.14 E bizonytalan helyzetben, ám a különböző lehetőségekkel is számolva, léptek kapcsolatba a magyar antifasiszták gróf Teleki Bélával és gróf Bethlen Béla kiürítési kormánybiztossal. Létrehozták - előbb paritásos alapon — a Tízes Bizottságot, majd — az egyházak bevonásával - azt az Erdélyi Magyar Tanácsot, amely Kolozsvár épségben maradásához hatékonyan járult hozzá.

Érdekes, hogy hátrahagyott és nemrég közölt feljegyzéseiben Teleki Béla nem említi ezt az együttműködést,15 ám Balogh Edgár többször is megírta már, 16 hogy ezek az akciók valamilyen formában a MADOSZ feltámadását készítették elő. Amikor Brassóban a MADOSZ országos értekezlete (1944. október 16-án) elhatározta, hogy a romániai magyarság átfogó szervezetévé szélesül ki, és nevét Magyar Népi Szövetségre változtatja, az észak-erdélyiek az új tömörüléshez csatlakoztak.

Az elöljáróban jelzett „érzelmes földrajz” arra kötelez, hogy elmondjam: e kifejletről csak a buchenwaldi koncentrációs táborból való szabadulásom után értesültem, és sajnos sok idő telt el, míg rájöttem, hogy a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának programja számos megfontolandó - elvileg alternatívának is

12. Mikó Imre: Levélváltás Józsa Bélával, in: Akik előttem jártak, Bük. 1976, 138-155.

13. John Lukács: Éhes farkas a nyáj körül, Népszabadság, 1994. nov. 5.

14. Idézve Yehuda Lahav:A szovjet Erdély-politika (1944-1946) Múltunk, 1989, 3-4. Újabban: Tofik Iszlámov: Erdély a szovjet külpolitikában a II. világháború alatt, Múltunk, 1994, 1-2.

15. Tibori Szabó Zoltán: Teleki Béla erdélyisége, Kolozsvár, 1933.

16. Balogh Edgár: Szolgálatban, Bük. 1978, 337-339; Férfimunka, Bp. 1986, 5-10; Egy erdélyi hatalomváltás évfordulóján, Népszabadság, 1994. okt. 31.

79