Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Gáll Ernő: A romániai Magyar Népi Szövetség forrásvidékén

hódított meg, s ez az áramlat áttörte a régi megmerevedett kereteket. így lelt kedvező visszhangra s így valósult meg 1937-ben a Vásárhelyi Találkozó.

A MADOSZ-nak, a Korunk körül csoportosuló értelmiségieknek s a szakszervezeti dolgozók képviselőinek kétségtelenül jelentős szerepe volt az új erdélyi diéta összehívásában, ám bármilyen kisajátításra irányuló próbálkozás a Találkozó lényegét és jelentését hamisítaná meg. Igaza van Balogh Edgárnak, amikor megállapítja: „A Vásárhelyi Találkozót fiatal erdélyi magyar írók kezdeményezték, s nem a meglevő politikai irányzatokat képviselte, hanem eredeti célkitűzéseivel ezek egyoldalúságait keresztezte”.7

Már az elnöklő Tamási Áron, aki nélkül nem lehetett volna a Találkozó ügyét sikerre vinni, hangsúlyozta, hogy a jövőépítés szempontjából egyedül az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a Hitelben jelentkező szellemiségnek s a baloldaliak eszmevilágának összefogásában lát megoldást.

Az erdélyi „cselekvő ifjúság” vásárhelyi találkozója, ahol — sajnos - nem voltak jelen az Erdélyi Fiatalok, de a Tamási által felsoroltakon kívül aktívan bekapcsolódtak a Jakabffy Elemér szerkesztette Magyar Kisebbség fiatal jogászai, soka Magyar Párthoz álltak közel, valamint a keresztény szocializmus megszólaltatok ezt a jövőt jelenítette meg.

A Magyar Párt hivatalosai, bizonyos szociáldemokrata körök és megrögzött balosok fékezték a Találkozó előkészületeit, ám igyekezetük hiábavaló volt. Jövőépítőnek bizonyult a Találkozó, amikor a románsággal való megbékélés s a dunai összefogás eszméje mellett tett hitet. A holnapok felé nyitott azzal is, hogy - mintegy előre vetítve az MNSZ képletét - felvetette egy Magyar Szövetség tervét. Az egybegyűltek kifejezték ugyanis ama kívánságukat, hogy „addig is, míg a népszervezeti eszmény, a Magyar Szövetség megvalósulhat, jöjjön létre egy, a transzilvániai magyarságot egységesen irányító szervezet, amely politikai, közművelődési és gazdasági intézkedéseken keresztül a Magyar Szövetség gondolatát, mint erkölcsi princípiumot megvalósítsa.”8

E szöveg, s a Vásárhelyi találkozó üzenetét tolmácsoló egész Hitvallás, valamint a Találkozón résztvevő csoportok révén megnyilvánuló pluralizmus ismeretében, megalapozottnak tűnik az az értelmezés, amely az MNSZ-ben a Vásárhelyi Találkozó örökösét jelöli meg.

* * *

Az utódlás gyakorlati megvalósítását azonban a történelem elnapolta. A hitleri Drang nach Osten nyomása alatt felgyorsult jobbratolódás elsodorta a létrejött megegyezést, az 1938-ban bevezetett királyi diktatúra pedig illegalitásba taszította a MADOSZ-t. A szervezet nem adta fel a küzdelmet, és a további legális megnyilvánulások lehetőségeit kereste. így például 1939-ben Erdélyi Magyar Szó címmel hetilapot indított. AII. világháború előtti időben bontakozott ki — a segesvári megemlékezések közvetítésével is - az a Petőfi-kultusz, amely 1848 haladó hagyományát a nemzeti függetlenség és szabadság, a társadalmi igazságosság és a néptestvériség jegyében felújítva, az elkövetkező években, majd az MNSZ megalakulása után a Vásárhelyi Találkozó hagyatékát is éltette.

7. Balogh Edgár: Vásárhelyi örökség, Látó. 1993. 10.

8. Albrecht Dezső: Magyar Szövetség, in Hitel, Bp. 1991,1. köt. 119.

77