Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - Gáll Ernő: A romániai Magyar Népi Szövetség forrásvidékén
Az OMPE-t kezdeményező ifjú értelmiségieket (akiknek egy része az Erdélyi Fiatalok elnevezésű — Adyból, Móriczból és Szabó Dezsőből kiinduló - a falu felé forduló csoportból váltak ki, pontosabban onnan zárták őket ki) az a felismerés is vezette, hogy az addigi belső reform-kísérletek sorra zátonyra futottak. A párt vezetősége nem tűrt meg semmilyen, az övétől eltérő irányzatot. Jól látta Mikó Imre, hogy „amikor egy haladó tábor a konzervatív vezetőséggel összeütközésbe jutott, mindig az utóbbi került ki győztesen”.3 E tapasztalatból származó következtetések tudatosulásával együtt a szervezkedők döntő mértékben a magyar dolgozók, a kisemberek sérelmeinek, törekvéseinek akartak hangot adni. Demeter Jánosnak, a kezdeményezők markáns alakjának Századunk sodrában című visszaemlékezéséből megtudjuk, miként keresték, ő és társai a régi ellenzékiekkel (pl. dr. Radványi József ügyvéddel, Desbordes Ernővel, a Magyar Párt Szamos megyei szervezetének elnökével, dr. Makkay Domokos gyergyói ügyvéddel és másokkal) való együttműködés útját-módját. Betekintést nyerünk az OMPE lapjainak, a Falvak Népe, a Népakarat, a Székelyföldi Népakarat és a Székelyföldi Néplap többnyire tiszavirág életű, de küzdelmes, ceruzával és betiltásokkal dacoló működésébe. Ezek a gyakran tömegvisszhangot kiváltó lapok ugyanis magát a mozgalmat szervezték, de sok helyütt helyettesítették vagy csak jelképezték. Demeter János önéletírásából tudomást szerezhetünk arról is, milyen bizalmatlansággal kezelték a szektarianizmustól szabadulni képtelen kommunista vezetők (pl. Marcel Pauker, akit később a NKVD pusztított el) a népi-nemzetiségi elkötele- ződésű mozgalmat és mennyi bajt, hibát okoztak saját ultráik, akik az osztályszempontokat abszolutizálták.4 Az OMPE 1934 nyarán Marosvásárhelyen tartott értekezlete kimondta különálló, országos szervezetté való alakulását, Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) néven. Bányai László, a MADOSZ egyik „alapító atyja” a következőképpen értékelte a fordulatot: „Ez volt az első nemzetiségi jellegű magyar szervezet, amely következetesen demokratikus politikát folytatott, s a magyar és román kizsákmányoló rétegek és pártjaik befolyásával szemben a munkásosztály és az egész dolgozó nép élcsapatát, a Kommunista Pártot tekintette vezetőjének.5 Ettől eltérően, Demeter távolról sem volt meggyőződve e fejlemény helyességéről, és kételyeit visszaemlékezéseiben sem rejtette véka alá.6 Az esemény mai felidézőjének azonban el kell ismernie, hogy a MADOSZ első programja, amely a román demokratikus erőkkel való szövetségben az általános szabadságjogokért, a köztük elsősorban a nemzeti jogegyenlőségért való küzdelmet hirdette meg, olyan követeléseket tartalmazott (a magyar nyelv és kultúra szabadsága, a teljes magyar iskolahálózat, anyanyelvű közigazgatás és igazságszolgáltatás, az elbocsátott magyar tisztviselők, munkások és szakemberek azonnali visszavétele stb.), melyek - sajnos - időszerűségükből ma sem vesztettek sokat. A pozitívumhoz kell sorolnunk az Ekés Fronttal a Hunyad megyei Bácsi községben 1935. szeptember 24-én megkötött szövetséget, s ennek meghatározó elemét a Groza Péterrel megteremtett jó személyes kapcsolatokban találhatjuk meg. Ez a közeli nexus a későbbiek folyamán a MNSZ történetében is fontos szerephez jutott. 3. Mikó Imre: i. m. 68 4. Demeter János: Századunk sodrában, Bük. 1975, 176-208. 5. Bányai László: Harminc év, Jegyzetek a romániai magyarság útjáról, Bük. 1949, 46 6. Demeter János: i. m. 213 75
