Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)
tika. Különben: műfajtalan műfaj. Bizonyíthat a népmese fogásával: új meg új ismétlésekkel, s beolvaszthat magába meglepő, idegen elemeket, akár a regény. Fogadd meg tanácsomat: ne írj tanulmányt az esszéről. írj kritikát, írj esszét, írj művekről és írókról - mindig a lényegre törve. Fontosabb. Egyik kérdésedre mégis felelni szeretnék. A bizonyítást általában összetévesztik a hosszú magyarázkodással. S ez minden írást lehúz a mélybe. Legyen egy-egy megállapításuk telitalálat - s a telitalálatot sohasem kell bizonyítani. Persze - sóhajtva fűzöm hozzá - hányszor sikerül telibe találnunk? A Berzsenyi-portrét kihagytam a kötetemből, mert ifjúságnak szánt népszerűsítő írás. Abban csak egy kis fejezetet szeretek: Berzsenyi képeinek, tájainak drámaiságát. Ezt ki kellene egyszer dolgozni... A „Miion apó” bevezetéséért restellem magam. Evek óta kísért a vágy: az ifjúságnak írni. A bonyolultat egyszerűen. És nem sikerül. Olcsó ismeretközlés lesz; nincs rangja. Most jelent meg egy ifjúsági regényem. („Történet a szerelemről és a halálról”) A Mahá-bhárata egyik epizódjának feldolgozása, a Szávitri-történet. Mai szenvedéllyel, mai ízzel. - Erről a kisregényről még nem tudom, milyen. Egy hét alatt elfogyott, de tudhatod, láthatod, mennyire nem jelent ez sokat. *** Kevés írásodhoz jutottam hozzá. Amit az „Igaz Szó”-ban olvastam, tetszett. Bátor, pontos, komoly. írd meg, hol jelennek meg írásaid? Az „Utunk”-ban is? Akkor figyelni fogom; azaz pontosabban: jobban figyelni. írd meg: mit tervezel? mit valósíthatsz meg? mi érdekel? mennyi időd jut írásra? Szeretettel s melegen üdvözöl Illés Endre. 1957. dec. 19. 2 1959. ápr. 2. Kedves Dani! Sok minden előzte meg ezt a levelet: betegség (mely téged sem került el), sok és torlódó hivatali munka, s magánügyeim: két novella, egy rádiójáték hat próbával, s most a színházban az új darabom - öt hét próba, s egy hét múlva bemutató. Éppen a színházból jövök: izgalom, sírás, jó és rossz jelenetek, fojtott indulat-lobba- nások, sűrű, nehéz, feszültségekkel teli színházi levegő, szóval mindaz az erőfeszítés, láz, józanság és önkívület, ami egy színjátékhoz kell. Délután, fél öt. Keveset aludtam. De úgy látom: ez az este az enyém, s amit hetek óta tervezek, ma talán megvalósíthatom: levelet írok neked. Még pontosan emlékszem arra, amit már január elején el akartam mondani - válaszként akkori leveleidre. *** Azt írtam: jó lenne, s elsősorban neked lenne jó, ha itt élhetnél. Mire te Szabó Lőrinc Kalibán szavaival feleltél: „átkozd meg a várost és menekülj!” 44
