Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)

egyedül keseregni, vigadni. Nem volt olyan mulatságos, mint mikor Déry Tibor énekelte a Tyukodi pajtást társaságban egy pécselyi pinceszeren. Az olyan képtelen jelenség volt, hogy 8 év után is mosolyognom kell, ha eszembe jut.

Nagyon kedves Magától, hogy biztat sógoráék meglátogatására. Talán majd telefonon fogok náluk jelentkezni, de annyi rokonom-barátom van Pesten, s oly rövid időre tudok csak fölmenni, hogy a látogatásokkal többnyire adós maradok. Bandiékat is csak telefonon kerestem meg. Benda Marciékhoz se jutottam még el, pedig Rózsa nővérem húsz éve a szomszédjukban lakik. Mint lapom tanúsította, a szép október végén eljutottam Kaposvárra-Szennába. Jólesett a régi ismerősöket fölkeresni, ott még a régi legények is megvannak, ki özvegyen, ki újraházasodva. A Vényasszonyok nyara most ott jár kézről-kézre. Szíjártó Pista cikke már a szerkesztőbizottságnál van, azaz volt akkor, biztatták is a megjelenéssel, de azóta nincs hírem. Csepinszky Mária akkor kapott miniszteri elismerést lelkes munkájáért, amit nagyon megérdemelt. Azóta a tévében is szerepelt a Pécsi Körzeti Stúdió egyenes adásában. Örülök sikereinek, mert szívvel-lélekkel teszi a dolgát, s azonfelül is sokat a közművelődésért - most ez központi program, melyről sokat beszélnek, írnak -, mint kevesen a hivatalosak közül. Valamikor engem neveztek tréfásan „az utolsó honleány”-nak, hát én az utolsó előtti voltam-vagyok, Mária - aki lányom lehetne - átvette a fáklyát.

Október 6-ával kapcsolatban volt egy rádióműsor, melyben egy Perczelné beszélt arról, hogyan találták meg Perczel Mór hagyatékában Marx Károly levelét. Ez a váratlan lelet fordította meg sorsukat, az állam megvette és azóta nyugdíjat is kapnak. Arról is beszélt, hogy még sokan élnek a Perczel családból: Perczel Marianna 102 évesen Ausztráliában, 100 éves születésnapján az államelnök és Habsburg Ottó is üdvözölte. Ó a Maguk nagymamája?

Igazán örülök, hogy újabb művének formába öntéséről adott hírt. Három oldal még nem sok, de a Maga szigorú szűrőjén szűrve, ebben már biztosan nem maradt salak. Kíváncsian várom, várjuk a „szektával” a továbbiakat. Az Árnyak újabb híveket toborzott, s azt hiszem, lesznek olyanok, akik annak az ízére nem jöttek rá, de a Vénasszonyok nyara közelebb áll hozzájuk. Én mindenesetre folytatom az apostolkodást, s remélem, hogy egyre többen fogják olvasni itthon is.

Névnapjára és a közelgő ünnepekre szívből kívánok minden jót: erőt, egészséget, bort, búzát, békességet, sok örömet egész családjának szeretettel

Piroska

22-12-81

Kedves Piroska,

Nagyon remélem, küldeményem mégiscsak megérkezik karácsonyra, annál is inkább, mert nincs több példányom - fénymásolatban azonban elküldhetem. A Maga könyve is tíz napja jött csak meg: a posta jóvoltából XIX. századi viszonyok közé kerültünk, amikor gyors skipperrel három hónapig tartott, míg valami megérkezett Európából. A Simonffy könyvét nagyon élvezem, de nem mint regényt, inkább mint regényes riportázs-dokumentumot. Ha befejeztem, hosszabban írok róla, de most tele vagyunk karácsonnyal. Henriette lányom is pár hete érkezett meg Franciaországból, voltunk fiaméknál a sivatag szélén XX. századvégi civilizációban: 50 méteres versenyuszoda, tenisz pályák, golf pálya, áruház, boltok, minden, léghűtésés házak maguknak, kiskertjeit artézi kutak vize locsolja. Mindehhez jó fizetések - persze hogy marad a bányász, a geológus, a tisztviselő és legtöbbje élére rakja a garast.

58