Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
15-,-öl. Kedves Piroska, Ez nem levél, ez csak gyors köszönet tegnap kapott leveléért, amelyet csak hasonló episztolában lehet igazán megválaszolni. De írom, hogy ottan érje annak a tónak a partján, amely felett egyszer hosszan merengtem, sovány eredménye a Christine fejezet az Árnyakban. Köszönöm észrevételeit, a kihagyott mondatot (visszament Pestre valami elmezavarban stb.) megpróbálom még becsempészni a novellába, ha el nem késett légyen, ma írok Molnár Jóskának az UL-hez. Erre igen, a többire nem emlékeztem (kert leírás kézzel), de nem lehet mindent. És azért is, hogy megmondaná Kerényi Magdának, micsoda hálával gondolok reá, hogy szerette könyvemet és odahelyezte az ágya mellé annak idején. Kerényi Károlyt tiszteltem, olvastam, szerettem - egy előadására el is mentem a háború alatt, az egyetemen tartotta, hajói emlékszem, lelkesen és kipirulva hallgattuk, kicsit politikából is mentünk oda, hogy odahaza belemerüljünk a görög mitológiába. Hálás lennék, ha a Czigány Magda recenzióját fénymásolatban elküldenék gyalogpostán, én írtam neki még decemberben - semmi válasz, recenzió sem. Kovács Imre könyvét kinél lehet megrendelni? Húsvétra néhány napra elmegyünk írógéppel, nem tudom, születik-e valami Pomerá- niáról, irtózatos a téma, leverő, mennél többet olvasok róla. A történelme is, fulladozó szláv szigetek német paraszt ölelésben, Hanza ölelésben, aztán 1945. Borzalmas minden győzelem, pogány dolog, a békességhez nem kellenek fegyverek. (Azt hiszem ez hülyeség.) Mégegyszer sok köszönet mindkettőjüknek, kézcsók és üdvözlet, Andris. Ascona, 1981. ápr. 27. Kedves Andris! Nagy meglepetés és öröm volt, hogy megérkezésemkor a levélszekrényben már itt volt a Maga levele, és ugyanavval a postával érkezett az Új Látóhatár is a Kariatidákkal. Ezek szerint a nekem annyira tetsző mondatot már nem is lehetett beleszúrni, de hisz nem is azért írtam, hogy valamit is változtasson. Majd én szóban terjesztem. Amint látja, mellékelem a Czigány Magda kritikáját. Remélem, nem veszi szívére. Már a múltkor megírtam róla a véleményemet. Azt gondolom, ha nem külde- ném el, rosszabbat sejtene benne, mint ami van. Kovács Imre könyve Torontóban jelent meg Vörösváry kiadásban. A címet nem tudom pontosan, de Magda a SMIKK (Svájci Magyar Irodalom és Könyvbarát Kör) útján meg tudja küldeni, csak írja meg, hogy küldje-e. Az árát, 35 frank, majd átutaltathatja neki. Magdának egyébként nagyon jólesett, amit róla és Kerényiről írt. Bizony azok a péntek esti Kerényi órák sokunk számára nagy élményt jelentettek! Olyan szép tavaszunk volt az idén, mint már régen nem. Túl is teljesítette a tervet a természet, mert már az orgona virágzott a kései húsvét idején. Az ünnepre borult és hűvös lett, ennek köszönhető, hogy nemcsak kabátot, hanem két meleg ruhát is hoztam magammal. Eddig még azokra volt szükség. Nagyon kellemes volt a repülőút, s a klotheni repülőtér labirintusában már Magda vezetett. Akkor még napos volt az idő, de utána úgy beborult, mint novemberben szokott. Még a bűbájos Lago Maggiore is sötétszürkén hullámzott. A napi sétát ennek ellenére teljesítettem esőben is. Közben reménykedtem, hogy otthon is esik, mert ott már nagyon hiányzott a tavaszi áldás. Mára kiderült, de a hegyek teteje havas. Eddig a meteorológia. Kovács Imréről bőven írnak, szegényről az Új Látóhatárban is. Talán sikerül hozzájutnom Bibó Istvánról írt tanulmányához is. Az eddig olvasottakban már van válasz az én fel nem tehetett kérdésemre is: nem tudta neki megbocsátani, hogy Erdei oldalán állt, nem az övén, mikor a Parasztpártban megindult a bomlás. Én kb. akkor léptem be a Parasztpártba Kaposvárott, akkor ott tanítottam, „pártmunkám” az volt, hogy Móricz Zsigmond- ról tartottam egy előadást. Az új tagok káderezésére Nánási László jött le Pestről. 49
