Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)

szab Juditnak is mestere volt (Juddy Cassab), iskolát csinált. - Nagyon érdekelt, amit a Hugenották - Protestánsokról írt. Nem ismerem Székely Jánost, igaz, nem mindig jut el hozzám az Utunk, amit kolozsvári barátaim küldenek. Boldogan hal­lom, hogy más is megy otthon, mint Sütő, szegény erdélyiek! Még egyszer köszönet kedvességéért, kívánok boldog ünnepeket és újesztendőt Ma­gának, nővérének, a szennaiaknak, Borsos Bélának, - hogy nőnek az olvasók és velük a barátok! Kézcsókkal, szeretettel Andris 29-12-1980. Kedves Piroska, ne csodálkozzak, hogy megint írok, de éppen Szentestére futott be Móricz Zsigmond, az Isten áldja meg érte. Tegnap és ma elolvastam a Kivilágos ki- virradtig-ot. Kétségbeejtő könyv, magyar könyv, helyenként nagyon jól megírva, ne­kem egy teljesen ismeretlen világot mutat be, a falusi jegyzők, postamesterek, jószág- igazgatók világát, ezt a dzsentriskedő aligdzsentrit, kétségbeejtő majmolását egy más életformának. Nagy Péter utolsó levelében kifogásolta a Kariatidák álmában szerep­lő Avósokat, azt mondja, helytelenek, birgeriben és bőrkabátban lettek volna hitele­sek, mert „dzsentriskedő” ország voltunk és vagyunk - Móriczból látom mennyire iga­za van! De mit csináljak, írtam neki vissza, az álom az egyetlen, ami nem költött a novellában, az az enyém volt, én ilyennek álmodtam őket. Az ispán az egyetlen, az állatot szerető, meg Szűcs bácsi, a másik paraszt, akiket felismertem valóságosnak, igaznak. Mennyire nem ismertem az ún. falusi középosz­tályt. A regény, még időnkénti elsietettségében is nagyon jó, látszik, kellett Zsiga bá­csinak a pénz és nyakán volt az új folytatás sürgőssége. Félek újra elolvasni az Úri murit, azt a megható, szatmári tájszólásban írott Boldog Embert olvasom és élvezem újra. Nagyon sok köszönet a kötetért! Különben olvasom a pomerániai történelmet, háztípusokat, a szlávok eltűnését ar­ról a vidékről, talán az újesztendőben belekezdek a novellába, előre félek a terjedel­métől. Vidéken vagyunk, olyan eső van, mint odahaza nyáron, egyenletes, sűrű zuhogás, ilyenkor otthon a hordók megteltek esővízzel az ereszek csurgójából, az egész ház ha­jat mosott. Meg olvastunk mindenütt szétszórva a házban, vagy valaki elővette a kár­tyát és ment a kaláber, a tarokk, ha a szomszédból (falu) jöttek, a bridge. Boldog új évet és sok köszönet újra a remek kötetért. Sok kézcsókkal, hálásan Andris Kecskemét, 1981. január 14. Kedves Andris! Most nekem kell két levélre válaszolnom, mert mindkét aerogramm befutott nagy örömet okozva. Boldog vagyok, hogy Móricz időzítése ilyen pontos lett, épp odaért, amikor kellett. Látja, igazán nem nagy ajándék öt regény egy kötetben. Sose törje a fejét viszonzáson, sokkal nagyobb öröm és élmény lesz számomra, ha ideér a Kariati­dák mellékterméke. Külön köszönöm, hogy képeket is mellékelt, mert számomra Bécs idegen világ, csak átutazóban néztem szét benne 68-ban. Klimt nevére csak a novellá­ban figyeltem föl, de azóta már egy a szecesszióról szóló igen érdekes előadásban is előfordult, melyet klubunkban (Pedagógus Klub, főként nyugdíjasok) tartott egy jól felkészült főiskolai tanár, Lőrinczy Huba, aki úgy beleszeretett Kecskemét szecessziós 44

Next

/
Thumbnails
Contents