Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - Ferdinandy György: Hazai föld (elbeszélés)
Ferdinandy György Hazai föld a F * lete utolsó éveiben a Bácsi egyre gyakrabban beszélt a halálról. Attól tartott, hogy nem hal meg egészen. Hogy egyszer csak magához tér a föld alatt. „Fogj egy tűt” - kérte nemegyszer - „és szúrd keresztül a szívemet!” - „Persze majd csak a ravatalon” — tette hozzá, és ezen nevetni kellett, hiszen gondolhattam róla akármit, megölni mégsem akartam az Öreget. A trópuson napnyugta után fellélegzik a pilledő növényzet. Először csak a madarak mocorognak, azután a levegő is mozgolódni kezd. Ilyenkor szoktam meglátogatni őt. Telerakok jéggel két hosszúnyakú vizespoharat, rátöltök féldeci sűrű, illatos rumot. Az Öreg kólával ereszti fel a koktélt, koccintás előtt még rányomunk egy-egy apró, haragoszöld citromot. Kezdetben csak könyvekről beszélünk. Elmondjuk, hogy melyikünk mit olvas, vagy mit olvasott. A Bácsit ugyan nem érdekli a kortárs irodalom, de szívesen levesz a polcról egy-egy megsárgult kötetet, és újraolvassa a régi auktorokat. Később kerítünk csak sort életre-halálra, amikor már fent jár a hold az égen, és sűrű ezüst pára lebeg a nádasok felett. Emlékszem, sokáig úgy magyaráztam ezt a hosszú, hegyes tűt, hogy zárthelyiszonyban szenved az Öreg. Tágasabb földrészek szülöttei nehezen szoknak meg egy ilyen apró szigetet. Nem kell kivárniuk a koporsót, egész életükben léghiánnyal küzdenek. Később vettem csak észre, hogy bátyám barátkozni kezd az elmúlással. Egyre szívesebben beszélt a halálról, és főleg: egyre kevesebbet tervezgetett. Mert sokáig ez volt a legkedvesebb időtöltésünk. Lapultunk a sötétben, és szőttük a hihetetlennél hihetetlenebb terveket. Egyszer példának okáért elmondtam neki, hogy bármelyik próféta néhány hónap alatt megkeres annyit, amennyit ő félévszázados egyetemi pályafutása alatt. Alapítsunk vallást! - javasoltam, ő pedig azonnal beleegyezett. A Fehér Lovat elvetettük - a Szigeten nincsenek lovak - és a fekete mágia, minden gyerek tudja, gyorsabban fizet. Az Öregnek volt egy régi dolgozata a Fenéről, én pedig szerettem énekelni. Lefordítottuk a merész állítást, miszerint száz forintnak ötven a fele, és csodálkoztunk, hogy ezen itt senki se nevet. Mi annál jobban mulattunk. Ilyenkor este nem volt itthon a bátyám felesége, kuncoghattunk, akár a gyerekek. Komolyabb terveink is voltak, természetesen. Visszakészültünk a világba, méghozzá végérvényesen. Egyikünk sem akarta ezen a korallzátonyon végezni az életet. A nagyvilág nem pontosan a szülőhazát jelenti emberöltőnyi trópus után. Belefér Francia- vagy Spanyolország, Anglia vagy Itália. Az óhazáról keveset beszéltünk az együtt töltött hosszú évek alatt. Mind a kettőnknek volt már lakásunk, én még a nyugdíjamra vártam, de ő akár azonnal átmehetett. 5
