Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Elek Tibor: "Ugyanannak a drámának a részesei voltunk valamennyien" (Tóth László: Elfeledett évek)

„fehér foltjaihoz”, elfeledett hőseihez fordul vissza, miközben igyekszik a korszak értelmezésére, megítélésére vonatkozó korábbi, ma már tévesnek látszó nézeteket kiigazítani. Ezek legsúlyosabbika a „hallgatás hiedelme”, a „néma évek” legendája, ami még a jeles tudóst, Janics Kálmánt is megtévesztette (Janics: „A megsemmisítési elméletek tobzódásában maga a magyar kisebbség passzív tömeg maradt, a szólás és a védekezés minden joga nélkül, puszta tárgya lett a háború utáni szenvedélyes összecsapásoknak.”). Tóth László levelek, beadványok, jelentések, memorandumok, vallomások százaira, ezreire utal írásaiban, amelyek az ellenállás legkülönbözőbb megnyilvánulásairól adnak bizonyságot. Az egyéni tiltakozó hangok közül ezidáig szinte csak A vádlott megszólal szerzőjét, a Fábry Zoltánét ismerhettük. Jórészt Tóth László és Molnár Imre kutatásainak eredményeként ma már látható, hogy közvetlenül a háború után igen gazdag szépirodalmi és publicisztikai tevékenység bontakozott ki a Felvidéken, mégha nem is otthon tették közzé a szövegek egy részét. 1990-ben jelent meg kettejük összeállításában a hontalanság éveinek gazdag irodalmából válogató antológia Mint a fészkéből kizavart madár... címmel. Annak utószavában és Tóth László mostani írásaiban is kiemelt szerepet kap Szalatnai Rezső és Peéry Rezső tevékenysége, akikről a legutóbbi évekig érthetetlen módon megfeledkezett mind a csehszlovákiai magyar, mind a hazai irodalom- és művelődéstörténet-írás. Miközben már a II. világháború alatt ők voltak - Fábry Zoltán hallgatásra ítélése és félreállítása után — a „peremirodalom” legjelesebb megtestesítői, képviselői, majd a háború utáni üldözött népcsoport „több intézménynek is elegendő feladatot ellátó” legfontosabb kultúraszervezői, politikai érdekképviseletet is betöltő szószólói. Korabeli publicisztikai, esszéírói munkásságuk csúcspontjait (Szalatnai: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között, Peéry: Hét sovány esztendő. A csehszlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai 1938-1945) Tóth A vádlott megszólalhoz mérhetőnek tartja. Sőt, az Üres szívvel, megrabolt eszményekkel című Peéry Rezső 1945-46-os tevékenységét méltató írásában filológusi aprólékossággal bizonyítja, hogy a három nagyszabású esszé egy tervezett közös kötetbeli megjelenés szándékával íródott, s „fölfoghatok egy kollektív elképzelés részelemeinek is”. Nyolc arckép cím alatt a két háború közötti szlovensz- kói művelődés-, irodalom-, és sajtótörténet olyan alakjainak (Gömöry János, Kellér Imre, Dzurányi László, Forgách Géza, Győri Dezső, Darkó István, Szenes Erzsi, Csontos Vilmos) portréját rajzolja meg, akik Szalatnay és Peéry mellett az 1945 utáni években is jelentős szerepet töltöttek be a helyi irodalom, írásbeliség fenntartásában, a kisebbségi öntudat ébrentartásában.

Párhuzamok, kitérők című már említett kötete egyik írásában Tóth László Fábry legendás hírű tanulmánya keletkezéséhez és történetéhez fűz fontos kiegészítéseket, mostani kötetében pedig A vádlott megszólal előzményének tekinthető, nemrég Üresjárat címmel megtalált naplóját teszi alapos vizsgálat tárgyává. (,,Visszatartott lélegzettel...”). Ennek során maga is állást foglal az elmúlt években napirendre került Fábry-revízió szükségességét illetően. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy Fábry Zoltán életművének és a csehszlovákiai magyar irodalomban betöltött szerepének ideológiai korlátoktól mentes újraértékelése maga után kell hogy vonja a szlovákiai magyar irodalomban máig uralkodó értékszempontok és értékrend felülvizsgálatát is.

A gátlástalan magyarellenesség, a deportálások, kitelepítések kegyetlen világa Tóth László kötetének Pesti Napló című második részében is újra-újra visszatér. A Szemlélődés, avagy jegyzetsorok tragikus esztendőkről című írás már tágabb összefüggésrendbe helyezi a történteket. Szerzője a litván nép 1940-es nagy kitelepítéséről olvasva meditál el azon, hogy „századunk első felének európai történelme a lakosságcserék, néptelepítések történelme is.” S ha saját történelmünk és a velünk

110