Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)

esszé-történet haladó, kevésbé haladó és haladónak egyáltalán nem nevezhető hagyományait. A tartalmi-világnézeti elemeket semmibe véve, a műfaji spekuláció zsákutcájába - hát hová máshová? - feneklettem.

Ne bolygassuk tovább a múlt kísérteiéit. Az érintettek közül volt, ki nyilvános önkritikát gyakorolt, volt ki a szocialista realizmusról izzadt ki nagy - önigazoló szándékú — tanulmányt, volt ki elnémítottan hallgatott. Engem, csendben, másodízben akolbólítottak ki négy évre a közlésből. Utóbb megtudtam, épp az értelmi szerzőtől, hogy milyen suba alatti kompromisszum - mást kell megmenteni — következtében. Akkor nehéz helyzetben lévő, beteg - ma már halott — írótársról van szó, így hát erről ne többet. Viszont egy Sütő András által kezdeményezett, sugallt s részben toliam alá diktált, a párt kulturális felső vezetéséhez címzett beadványom eredményeként, 1962. január 15-i keltezéssel alábbi levelet kaptam az Igaz Szó főszerkesztőjétől: „Hogy nyoma maradjon a dolognak, hivatalosan értesítelek: irányító szerveink álláspontja, s természetesen a miénk is: - ezután semmi akadálya a közlésnek, folytathatod kritikai tevékenységedet. Örömmel várjuk hát írásaidat: gondolom az elmúlt években felgyűlt egy s más olyan mondandód, melynek megírásával hozzájárulhatsz irodalmunk, közös munkánk továbbfejlődéséhez...” Emlék-töredékeket sepregetek össze, így hát kommentálnom felesleges.

ülés Endre esszéi is segítettek rádöbbennem arra, ha műfajelméleti megközelítéseinkben sok igazság volt, a lényeget illetően tévesztettük el a dolgot. Az esszé olyan nyitott, személyenként változó műforma, melynek ugyan lehetnek bizonyos kritériumai, de nincsenek általánosan érvényes megkötöttségei, hiszen éppoly mértékben irodalmi műfaj, mint egyszemélyes, egyéni, belső magatartás kivetítése. Tehát valóban nem a formai kérdések a lényegesek, hanem a személyes hozzáállás a választott tárgyhoz, ami bármi lehet, a hangvétel, a közelítés hőfoka, a fogalmazni tudásnak az esszéírót jellemző színvonala, ismeret- és gondolatgazdagsága, megjelenítő, illetve kifejező ereje. így hát mind tartalmilag, mind alakilag annyi változat létezik, ahány esszéíró. Az esszé ellenáll a ráparancsolt dogmaként kötelező eszméknek, módszernek, íróját a benne tárgyáról kialakított mondanivaló érdekli. Jellegteremtő szubjektivitása vált a beharangozott „szocialista esszé” létrehozásának fo akadályává: olyant követelt, amit képtelenség elvárni, mármint azt, hogy az esszéíró tőle távoli, idegen eszmék hangtölcséreként szolgáljon.

A kizárólagos eszmei kötöttségek eleve kihalásra, legalábbis elsorvadásra ítélték a műfajt. Az esszének, mégha korlátozottan, mégha viszonylagosan, társadalmi szabadságra is szüksége van. Egyik írásomban „ürügyműfaj”-nak neveztem, arra utalva, hogy nemcsak szigorúan vett tárgyával, hanem azon keresztül egy fölötte álló eszmével is meg kell küzdenie. Nyilván az Erdélyben kialakítandó, a helyzet sajátosságaiból következő esszé-modellre gondoltam. Aligha véletlen, hogy a hatvanas évek végén, a prágai eseményeket követően időlegesen beállott olvadásban, Sütő András írta a legszebb esszéket, egy lírai hangoltságú, drámai telítettségű szépíró.

Hogy ennek az egyéniségvédő műformának visszahonosítása sokunknak mekkora gondja volt utóbb is, azt a londoni Polish Hearth Klubban, 1970. december 17-én lefolyt beszélgetés is igazolja. Siklós Istvánnak, az esszé körüli kérdéseire Cs. Szabó László azt válaszolta, hogy az Erdélyből érkező középnemzedékbéli írótársak levelei ugyan személy szerint őt hívják hazalátogatni, de tulajdonképpen műfaját, az esz- szét: úgy látszik az, amit a legjobban nélkülöznek. „Nem én vagyok Beckett, a műfajom az, őt hívják vissza, az esszé az érsek - gyere haza a Pontigny apátságból.” Ha nem is ilyen sarkítottan, de volt ebben igazság.

ülés Endre, a krétarajzokban, árnyékrajzokban nemcsak műfajt újított, hanem műfajt is teremtett, melyből sokat lehet tanulni, de annyira az ő kizárólagos tulajdona, hogy sem másolni, sem megismételni nem lehet. Nem is szükséges. Az ő esz33